Kánonjog 2. (2000)
DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Francisco Javier Egana: A Pápai Szent Gergely Egyetem rektorhelyettesének üdvözlete és megnyitóbeszéde
A Pápai Szent Gergely Egyetem rektorhelyettesének üdvözlete 13 integráns egész és mint „Isten hasonlatosságára és képmására” teremtett (Gen. 1, 26) transzcendens egész megformálásában. Pázmány Péter, aki benne élt korában, jól tudta, hogy a legjobb szolgálat, amit a vallásnak és magyar népének tehet, az állampolgártársai általános kultúrájának az előmozdítása. Ez a kultúra és hit közötti kölcsönös viszony, a mai világban egyre mélyebben érzett követelmény, a most véget érő XX. században átélt drámai tapasztalatok ellenére is. Harmincöt évvel ezelőtt VI. Pál pápa a kultúra és a hit között korunkban mindinkább elmélyülő eltéréssel szembesülve úgy fogalmazott, hogy „az Evangélium és a kultúra közötti törés kétségkívül korunk drámája” (.Evangelii nuntiandi 20). A jelenlegi pápa, II. János Pál, gondviselésszerű ember az Egyház és a mai világ számára is, akinek személyes tapasztalatai vannak az elnyomásról és a fájdalomról, a kultúráról és az élet vallásos értelméről, arról is meg van győződve, hogy a kultúra és hit közötti szintézis nemcsak a kultúra, hanem a hit oldaláról is követelmény. Már pápasága kezdetétől, abban a meggyőződésben, hogy a kultúra tekintetében „az emberiség jövője a tét” az Egyház kulturális téren való jelenlétét a legnagyobb mértékben igyekezett előmozdítani és fejleszteni, 1982 március 25-én megalakítva a »Kultúra Pápai Tanácsát«. De tizenegy évvel később, emberi és lelki éleslátásától vezettetve, miután meggyőződött az Egyház és a modem világ közötti párbeszéd szükségességéről, megsejtette, hogy e dialógus mindenek előtt a kultúra területén zajlik, mivelhogy - amint fogalmaz - a kultúra: „a lélek alapvető dimenziója, amely az embereket egymással kapcsolatba hozza, és egyesíti őket abban, ami legsajátabbjuk: a közös emberség” (litt. ap. Inde a Pontificatus, 25. III. 1995). Éppen ezen célból, hogy a kultúrát és a dialógust egyesítse a modern, gyakran hit nélküli világgal, II: János Pál pápa a „Kultúra Pápai Tanácsa” név alatt egységes intézménybe szervezte a korábbi Kultúra Pápai Tanácsát és a Nem Hívőkkel való Párbeszéd Pápai Tanácsát (litt. ap. Inde a Pontificatus, 25. III. 1993). Ma a keresztény hitnek különféle keresztény és nem keresztény kultúrával kell szembesülnie: a fejlődés és a jólét, mint egyedüli emberi ideálok kultúráival, az immanentizmustól és az agnoszticizmustól meghatározott filozófiákkal, amelyek elutasítják a metafizikát és a szkepticizmusba vagy relativizmusba torkolla- nak, abban a meggyőződésben, hogy az emberi értelem nem képes az igazság elérésére. Mindezek olyan kultúrák, melyek rombolják az embert. E helyzetet látva, a Pápa legutóbbi, Fides et Ratio kezdetű enciklikájában bemutatja számunkra, hogy a hit megnyílik az értelem előtt és az értelem a hit előtt, hogy hit és kultúra együtt haladnak az ember tökéletesítése érdekében. A jelen kulturális helyzetben az integrális kultúrát képviselő katolikus egyetem szerepe, mint olyan egyetemé amely túllép az egyoldalúan technológiai, vagy gazdasági fejlődés centrikus, vagy az egyszerűen saját specializációjába zárkózó és a kultúra világának többi részétől elszeparálódó szemléletmódon, és intézményes dialógust kezdeményez teológia, filozófia és a többi tudomány között, még fontosabbá válik, mint valaha. Ez a párbeszéd hatékonyabb, ha ugyanazon egyetem kebelén belül zajlik, mint az a Pázmány Péter Egyetemen is történik. Itt teológia, jog- és politikatudományok, valamint bölcsészeti tudományok cserélik ki saját tapasztalataikat és vívmányaikat, lehetőséget teremtve interdiszciplináris kutatásokra, amelyek szembenéznek a bioetika, az inkulturáció, a béke, az emberi jogok, és a
