Kánonjog 2. (2000)

JOGSZABÁLYOK - Új jogszabályok III.: Az Apostoli Szentszék főbb dokumentumai, (jogszabályok és magyarázati útmutatások) 1998. június 4 - 1999. július 16.

Kánonjog 2 (2000) 121-124.

Jogszabályok

ÚJ JOGSZABÁLYOK III.

Az Apostoli Szentszék főbb dokumentumai

(jogszabályok és magyarázati útmutatások)

1998. június 4-1999. július 16.

(a kihirdetés szerint)

1. Ioannes Paulus II, Litt. Apóst. MP Ad tuendam fidem, 1998. V. 18, in AAS 90 (1998) 457-461. Tartalma: lásd a Közlemények rovatban

2. Ioannes Paulus II, Litt. Apóst. MP Apostolos suos, 1998. V. 21, in AAS 90.

(1998) 641-658. Tartalma: lásd az előző számban

3. Conventio inter Apostolicam Sedem et Foederatam Civitatem Saxoniae- Anhaltini, 1998. IV. 22, in AAS 90 (1998) 470-502. Tartalma: Átfogó megállapodás számos kérdésről.

4. Congr. pro doctr. Fid., Deci., 1998. VI. 29, in AAS 90 (1998) 542-551. Tartalma: A 833. kánon által előírt hitvallás és püspöki hűségeskü szövege, és magyarázata.

5. Ioannes Paulus II, Nuntius Episcopis Germaniae missus, 1998.1. 11, in AAS 90 (1998) 601-607. Tartalma: figyelmeztetés a terhességi tanácsadással kapcsolatban: Az egyház jelenlétét a tanácsadásban a jövőben az kérdőjelezi meg, hogy a várandós anyák, ha részt vesznek a tanácsadáson, igazolást kapnak, mely feljogosítja őket arra, hogy törvényesen, részben a társadalom anyagi eszközeinek igénybevételével, abortuszt hajtsanak végre. A pápai levél rámutat arra, hogy az igazolás kétértelműsége elhomályosítja és veszélyezteti az egyház tanúságtévő szolgálatát a tanácsadásban, hiszen éppen ez az igazolás a törvény által megkívánt szükséges feltétel, melynek jegyében az érintett személy a tiltott abortuszért járó büntetés alól felmentést nyer, következésképpen, igaz közvetett úton, az egyház alkotmányos közreműködéséről lenne szó az abortusz gyakorlásában. A pápa határozottan azt javasolja, hogy az egyházi tanácsadóknak nem szabad ilyen igazolást adniuk. Felhívja a német püspököket, hogy találjanak olyan megoldást, melynek révén a katolikus tanácsadók nem bocsátanak ki igazolást a tanácsadó testületben. Az egyház nem vonhatja ki magát a társadalmi felelősségvállalás alól. Rámutat arra, hogy a német törvények számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy az egyház folytassa szolgálatát az élet és a segítséget kérők érdekében. Nem szabad, hogy az egyház jelenléte az igazolás felkínálástól függjön. Ne a törvényi előírás vezesse az anyákat az egyházi tanácsadó szolgálatokhoz, hanem az a szakmai felkészültség, mely a konkrét segítségnyújtásban és az emberek problémájának meghallásában nyilvánul meg. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a tanácsadói szolgálatukat nem hagyhatják abba, sőt erősíteniük kell