Kánonjog 2. (2000)
DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Francisco Javier Egana: A Pápai Szent Gergely Egyetem rektorhelyettesének üdvözlete és megnyitóbeszéde
Kánonjog 2 (2000) 11-14. Francisco Javier EGANA A PÁPAI SZENT GERGELY EGYETEM REKTORHELYETTESÉNEK ÜDVÖZLETE ÉS MEGNYITÓBESZÉDÉ Eminenciás uram, Bíboros úr, Excelenciás urak, atyák, tisztelt Professzorok, Hölgyeim és Uraim ! Mint rektorhelyettes, és a rektor külön megbízása révén a Pápai Gergely Egyetem képviselője, ezen akadémiai eseményen, nagy örömmel teszek eleget a kedves kötelezettségnek, hogy kifejezzem Egyetemünk háláját azért a megtiszteltetésért, amelyben Önök Urbano Navarrete jezsuita atyát, Kánonjogi Karunk jeles professzorát részesítik. A kitüntetést, amelyet a kánonjog területén kifejtett oktatói tevékenysége iránti hálátok, valamint kutatói tevékenysége iránti elismerés jeleként Neki átadtok, úgy fogadjuk, mint egy olyan megtiszteltetést, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Egyház és velük együtt a magyar nép a Pápai Gergely Egyetemnek ad, egyik legjelesebb professzorának személyén keresztül. És ez egyben újabb jele a szándékok és ideálok azon mély kapcsolatának, amelyek a mi katolikus egyetemeinket a kultúra szolgálatán és előmozdításán keresztül az ember szolgálatának érdekében kifejtett közös erőfeszítésben egyesítik. Régi egyetemünk a Gergely Egyetem, amelyet Loyolai Szent Ignác alapított Rómában mint egyszerű grammatikai és hittan iskolát, s amely indulása 450. évfordulójának ünneplésére készül, büszke erre az újjászületett egyetemetekkel fennálló testvéri egységre, amely annak az egyetemnek az örököse, mely Pázmány Péter kitartásának köszönhetően 365 évvel ezelőtt indult, s amely új egyetem nem kevésbé elkötelezett népetek kultúrájának előmozdításában. Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek, Magyarország Prímása 1626. július 13-i, Őszentsége V. Pál pápának szóló levelében, melyben annak a Kollégiumnak a megalapításához kért segítséget, amelyik tizenegy évvel később, 1635-ben majd egyetemmé válik, így írt: „Teljes bizonyossággal meggyőződtem róla, hogy a reform jövője a nemes ifjúságtól függ”. Olyan megállapítás ez, amely örökérvényű, társadalmi osztályoktól és koroktól függetlenül alkalmazható: az Egyház és a társadalom jövője a mai fiatalságtól függ. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy minden más égető feladattal szemben is a holnap embereinek művelése kapjon elsőbbséget. Ez a művelés, a Jézus Társaság Ratio Studioruma szerint formált Pázmány felfogása szerint az embert a maga teljességében magába foglalta, s az ifjú valamennyi testi és lelki képességének kiegyensúlyozott fejlesztésére törekedett („mens sana in corpore sano”) Magába foglalta minden egyes ember valamennyi potencialitását, nyitottságot és érzékenységet valamennyi tudomány és a kultúra valamennyi megnyilvánulási formájának elsajátítására: nyitottságot és érzékenységet mindenekelőtt az ember legmélyebb és transzcendens értékei iránt, amelyek szabaddá és saját sorsáért
