Kánonjog 2. (2000)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések az egyházi vagyon tulajdonjogának korlátaihoz

Kánonjog 2 (2000) 117-119.

SZUROMI Szabolcs Anzelm

MEGJEGYZÉSEK AZ EGYHÁZI VAGYON TULAJDONJOGÁNAK KORLÁTÁIHOZ

Az egyházi vagyon az a vagyon, amely egyházi tulajdonban van. Ez lehet az Egyetemes Egyházhoz, az Apostoli Szentszékhez, vagy más jogi személyhez tartozó földi javak összessége. Bánk József ezt röviden úgy foglalja össze, hogy „az Egyház és jogi személyeinek pénzértékkel bíró jogai összessége.”1

Az egyházi vagyon egységének a kérdése hosszú időn át vitákra adott okot. Azaz: kit tekinthetünk a bonum ecclesiasticum tulajdonosának? Erre a történelem folyamán több eltérő álláspont is született, amelyek hol Krisztust, hol az Egyetemes Egyházat, a szegényeket, vagy pedig az egyes egyházi intézményeket jelölték meg az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyaként.2 Az első három felfogás az Egyház és az egyházi vagyon egységességéből indul ki, míg az utolsó inkább a diversicitást hangsúlyozza. Sajátos megközelítést takar a harmadik, azaz a szegényeket megjelölő álláspont, hiszen több pápai levelet találunk, amely az egyházmegye javai céljainak meghatározásában kiemelten említi a szegényeket.3

A kérdést a 17-es CIC tisztázta azzal, hogy az 1499. kánon 2. §-ában leszögezte, hogy a tulajdonjog azé az egyházi jogi személyé, amely a tulajdonjogot törvényesen megszerezte, vagy birtokolja.4 Azonban már ugyanezen paragrafus azt is rögzítette, hogy az Apostoli Szentszéknek minden egyházi vagyon felett fő tulajdonjoga, azaz suprema auctoritas-^ van. Ez a megfogalmazás természetesen nem előzmények nélküli, hiszen például már Szent Tamás is kitér erre a pápai jogosítványra: „Res Ecclesiae sunt Papae, ut principalis dispensatoris, non ut domini et possessoris.”5 A hatályos CIC az 1256. kánonban majdnem szó szerint

1 Bánk J., Kánoni jog, II. Budapest 1963. 359.

2 Uo. 360.

3 A Collectio Anselmi Lucensis (1081-1083) V. könyvében idézi Nagy Szent Gergely (590- 604) Ágostonnak, az angolok püspökének címzett levelét (c. 60. „Mos est apostolicae sedis ordinato episcopo precepta tradere, ut de omni stipendio quod accidit quatuor debeant fieri portiones: una videlicet episcopo et familiae eius propter hospitalitatem atque susceptionem, alia clero, tertia pauperibus, quarta ecclesiis reparandis.” THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio Canonum una cum collectione minore, Oeniponte 1906-1915. 257.), illetve Simplicius pápának (468-483) 475-ből származó, hasonló kérdésben íródott levelét (c. 62. „De reditibus ecclesiae vel oblatione fidelium sola episcopo ex his una portio remittatur: duae ecclesiasticis fabricis et erogationi pauperum profuturae a presbytero sub periculo sui ordinis ministrentur, ultima clericis pro singulorum meritis dividatur. ...” THANER i.m. 257.) vö. SZUROMI Sz., A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok az ‘Anselmi Collectio Canonum’-ban (Ph.D. értekezés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében), Budapest 1999. 132-135.

4 „Dominium bonorum, sub suprema auctoritate Sedis Apostolicae, ad eam pertinet moralem personam, quae eadem bona legitime acquisiverit.”

5 Summa Theologica II-II. q. 100. art. 1. ad 7.