Kánonjog 2. (2000)
KÖZLEMÉNYEK - II. János Pál pápa: Ad Tuendam Fidem Motu proprioja, mely néhány szabállyal kiegészíti Az Egyházi Törvénykönyvet (CIC) és Keleti Egyházak Törvénykönyvét (CCEO)
112 Közlemények A harmadik pontnak, mely kijelenti: „Továbbá értelmem és akaratom vallásos engedelmességével ragaszkodom ahhoz, amit a Római Pápa vagy a Püspökök Kollégiuma elém ad, amikor hivatalukat tekintéllyel gyakorolják, akkor is ha nem definitiv cselekményt végeznek”6 7 törvényi megfelelője a CIC 752.8 és a CCEO 599.9 kánonja 3. A második pontnak azonban, mely kimondja: „Szilárdan elfogadom és vallom összességében és részleteiben mindazokat az igazságokat, melyeket az Egyház definitiv módon hit és erkölcs kérdésében tanít”,10 nincs megfelelője a katolikus Egyház törvényhozásában. A Elitvallás e pontjának rendkívül nagy a jelentősége, mert az isteni kinyilatkoztatással szükségszerűen összefüggő igazságokról szól. Ezen igazságok - melyek a katolikus tanítás kibontakozásában Isten Szent Lelkének különleges inspirációját fejezik ki annak érdekében, hogy az Egyház a hit vagy az erkölcs egy igazságát mélyebben megérthesse — történetileg vagy logikailag összefüggenek egymással. 4. A mondott igénynek eleget teendő, érett megfontolás után az egyetemes törvényhozás joghézagát a következőkkel töltjük be: A) Mostantól fogva a 750. kánonnak két szakasza lesz. Az első szakasz az eddigi 750. kánon, a második szakasz új, a teljes 750. kánon tehát így szól: 1. § Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten leírt vagy áthagyományozott igéje, vagyis az Egyházra bízott egyetlen hitletétemény tartalmaz, s amit egyszersmind akár az Egyház ünnepélyes, akár pedig rendes és egyetemes Tanítóhivatala mint Istentől kinyilatkoztatottat terjeszt elő; ez a rendes és egyetemes Tanítóhivatal pedig abban nyilvánul meg, hogy valamit a krisztushívők a Egyház ünnepélyes, akár pedig rendes és egyetemes Tanítóhivatala mint Istentől kinyilatkoztatottat terjeszt el; ez a rendes és egyetemes Tanítóhivatal pedig abban nyilvánul meg, hogy valamit a krisztushívők a szent tanítóhivatal vezetése alatt elfogadnak; tehát mindenki köteles elkerülni minden olyan tanítást, ami ezekkel ellenkezik. 6 598. kán. - Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten írott vagy áthagyományozott igéje, vagyis az Egyházra bízott egy hitletétemény tartalmaz és amit egyben isteni kinyilatkoztatásként terjeszt elő akár az Egyház ünnepélyes tanító hivatala, akár annak rendes és egyetemes tanító hivatala, ami a krisztushívők közös ragaszkodásában is nyilvánvaló lesz a szent tanítóhivatal vezetése alatt; minden krisztushívő köteles tehát kerülni bármilyen ezzel ellentétes tanítást. 7 Vö. LG 25; DV 5: Hittani Kongregáció: Donum veritatis instrukció a teológusok egyházi hivatásáról 15. 8 752. k. Ha nem is hitbeli hozzájárulással, de mégis az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell fogadnunk azt a tanítást, amit akár a pápa akár a püspökök testületé a hitről vagy az erkölcsről hirdet, mikor hiteles Tanítóhivatalát gyakorolja, még ha nem is akarja ezt a tanítást véglegesen kötelezően kijelenteni: tehát a krisztushívőknek kerülniük kell azt. ami ezzel nem egyezik meg 9 599. kán. Nem ugyan hitbeli egyetértést, de az értelem és akarat vallásos engedelmességet kell tanúsítani ama hitbeli és erkölcsi tanítás iránt, amelyet akár a római pápa, akár a püspökök testületé hiteles tanító hivatalát gyakorolva kijelentenek, ámbár nem szándékoznak azt végérvényesen kötelezőnek kihirdetni; a krisztushivők tehát gondosan kerüljék azt, ami azzal nem egyezik. 111 Vö. LG 25, DV 5: Hittani Kongregáció: Donum veritatis instrukció a teológusok egyházi hivatásáról 15.
