Kánonjog 2. (2000)

KÖZLEMÉNYEK - II. János Pál pápa motu proprio kiadott apostoli levele: A püspöki konferenciák teológiai és jogi természetéről

Közlemények

99

A részleges zsinatok gyakorlata az egész középkoron át folytatódott. A Trienti zsinat (1545-1563) után azonban egyre ritkább lett. Mindazonáltal a CIC 1917, mert szándékában állt e tiszteletreméltó intézmény fölelevenítése, rendelkezett a partikuláris zsinatokról is. E Kódex 281. kánonja az egyetemes zsinatról úgy rendelkezett, hogy a Pápa megbízásából tartható, aki kijelöli a zsinatot összehívó és azon elnöklő delegátusát. A Kódex a tartományi zsinatról azt mondja, hogy 20 évenként tartandó,24 a tartományi Püspökök Konferenciájáról vagy gyűléséről pedig, hogy minden öt évben tartsák, s az egyházmegyei problémák megtárgyalásával készítsék elő a tartományi zsinatot.25 A új Kódex 1983- ban bőségesen rendelkezik a részleges - mind a plenáris, mind a tartományi zsinatokról26

4. A részleges zsinatok mellett és azokkal összhangban a múlt századtól kezdődően történelmi, kulturális és szociológiai megfontolásokból és sajátos lelkipásztori célokkal egyes országokban megszülettek Püspöki Konferenciák annak érdekében, hogy szembe tudjanak nézni a közös egyházi problémákkal és megfelelő megoldást találjanak rájuk. E konferenciák a zsinatoktól eltérően állandó jellegűek voltak. A Püspökök és Szerzetesek Szent Kongregációjának 1889. VIII. 24-i instrukciója kifejezett „Püspöki Konferenciák” néven emlékezett meg róluk.27

A II. Vatikáni Zsinat a Christus Dominus dekrétumban, amellett, hogy kifejezte a részleges zsinatok felújításának óhaját (vö. 36. p.), kifejezetten szólt a Püspöki Konferenciákról, sok országban történt felállításukról és részletes szabályokat is adott számukra (vö. 37-38. p.). A Zsinat ugyanis elismerve e szervek fontosságát és eredeményes voltát, „nagyon hasznosnak ítéli, hogy az egész földkerekségen országonként vagy régiónként alkossanak a Püspökök csoportokat, meghatározott időpontokban jöjjenek össze, hogy tapasztalataik és elgondolásaik kicserélésével és terveik egyeztetéséből megvalósuljon erőik szent összefogása az egyházak közös javára.”28

5. VI. Pál pápa 1966-ban Ecclesiae Sanctae Motu propriójával elrendelte, hogy ahol még nincsenek, föl kell állítani a Püspöki Konferenciákat; a már meglévők számára meg kell alkotni saját statútumaikat; ahol lehetetlen a megszervezése, a Püspököknek csatlakozniuk kell a már meglévő Konferenciák

szokását (vö. De ieiunio, 13, 6: CCL2, 1272).

Szent Cipriábn leveleiből tudunk afrikai és római zsinatokról a 2. század 20—30as éveiből Vö. Epist. 55, 6; 57; 59, 13, 1; 61; 64; 67; 68, 2, 1; 70; 71, 4, 1; 72; 73, 1-3: Bayard (ed.), Les Belles Lettres, Paris 1961, II, 134-135; 154-159; 180; 194-196; 213-216; 227-234; 235; 252- 256; 259; 259-262; 262-264). A 2-3. századi zsinatokról lásd K. J. Hefele, Histoire des Conciles, I, Adrien le Clere, Paris 1869, 77-125.

24 Vö. CIC. (1917)283.

25 Vö. Ua. 292.

26 Vö. 439-446. kánon.

27 Püspöki és Szerzetesi Kongregáció “Alcuni arcivescovi” instrukciója (1889. VIII. 24.) Leonis XII/. Acta, IX (1890), 184.

28 CD 37; Vö. LG 23.