Kánonjog 1. (1999)

TANULMÁNYOK - Szuromi Sz. Anzelm OPraem: Megjegyzések az anselmi Collectio Canonum VI. könyvének forrásaihoz

KÁNONJOG 1 (1999) 95-101.

SZUROMI Sz. Anzelm OPraem

MEGJEGYZÉSEK AZ ANSELMI COLLECTIO CANONUM VI. KÖNYVÉNEK FORRÁSAIHOZ

Fridericus Thaner 1906-1915-ben adta ki Luccai Szent Anzelm (1036-1086)' joggyűjteményének nagy részét.1 2 Maga a gyűjtemény 1081 és 1083 között keletkezett3 és jellegét tekintve tipikus gregoriánus munka,4 ami nem véletlen, hiszen összeállítója VII. Gergely (1073-1095) jó barátja volt és nagy hatást gyakorolt rá a gregoriánus reformszellem. A Collectio tizenhárom könyvre oszlik, melyek közül a VI. könyv a püspökök kiválasztásával és ordinációjával foglalkozik.5 Az elkövetkezőkben ennek a könyvnek a forrásait próbáljuk közelebbről megvizsgálni, ezen belül az egyes pápáknak tulajdonított kánonokat. Forrás alatt egyik oldalról értjük azokat a pápai leveleket, zsinati kánonokat, illetve más neves auktoroktól származó szövegrészieteket, melyeket megtalálunk a gyűjteményben, másfelől azokat a gyűjteményeket, melyeket a szerző felhasznál saját kom- pilációjának elkészítéséhez, és amelyek közvetítésével kerül be az eredeti auktoroktól származó anyag jó része a vizsgált gyűjteménybe.

1. Az Anselmi Collectio Canonum VI. könyve 190 kánont foglal magába, melyeknek döntő többsége pápai levél különböző püspökökhöz címezve.6 A

1 F. L. Cross, The Oxford Dictionary of the Christian Church, London 31988 (továbbiakban: ODCh), 62.

2 F. Thaner, Anselmi Collectio Canonum una cum collectione minore, Oeniponte 1906- 1915. (továbbiakban ACC). Ez a kiadás csak a XI. könyv 15. kánonjáig terjed. A teljes szövege megtalálható: J. P. Migne, Patrologia cursus completus, series Latina, Paris 1844-1864 (továbbiakban PL), tóm. 149.

3 A gyűjteményben megtalálhatjuk VII. Gergely 1081. március 15-én kelt levelét, így keletkezését ennél korábra nem datálhatjuk, azt is tudjuk, hogy 1083-ra biztosan készen van. Vö. A. STICKLER, Historia iuris canonici latini, tom. I, Torino 1950, 170-172.

4 J. Werckmeister, Petit dictionnaire de droit canonique, Paris 1993, 31-32; R. MONTANARI, La «Collectio Canonum» di S. Anselmo di Lucca e la riforma gregoriana, Mantua 1941; P. Fournier - G. LE Bras, Histoire des Collections Canoniques en Occident, tom. Il, Paris 1932, 25-37.

5 „ De electione et ordinatione ac de omni potestate sive statu episcoporum ” in ACC, 265-365.

6 Harmincöt pápának találjuk meg a leveveleit (illetve hamis leveleit) a gyűjtemény VI. könyvében. Kronológiai sorrendben a következőkét: Anacletus (79-91) 7 kánon (45.c., 102.C., 122.C., 12.3.C., 126.C., 140.C., 104.C.), Kelemen (91-101) 2 kánon (101c., 152.C.), Euaristus (100-109) 1 kánon (98.c.), Annicius (155-166) 1 kánon (33.c.), Calixtus (217- 222) 3 kánon (99.c„ 114,c„ 115.C.), Urbanus (222-230) 2 kánon (138.c„ 139.C.), Anterus (235-236) liánon (90.c.), I. Lucius (253-254) 1 kánon (127.C.), I. István (254-257) 1 kánon (105*c.), II. Sixtus (257-258) 1 kánon (1I3.C.), Euticianus (275-283) 1 kánon (146.C.), I. Marcellinus (306-308) 1 kánon (178.C.), I. Gyula (337-352) 1 kánon (12l.c.), Damasus (366-384) 2 kánon (80.c., 91.c.), I. Ince (401-417) 5 kánon (28.c., 48.c., 70.c., 124.C., 189.C.) , Zosimus (417-418) 1 kánon (24.c.), Celestin (422-432) 3 kánon (8.c.,