Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 57 A hatályos keleti norma -az idézett CIC 535. kán. 2. §-át kiegészítendő- külön rendelkezéssel kötelezi a latin kiszolgáltatokat is, ami alapján a rítusbeli hovatartozást immár a keresztség esetében is egyetemes törvény alapján (is) kötelesek az anyakönyvbe bejegyezni. Ha a bejegyzés nem volna lehetséges, a belépés tényét egy külön okiratban kell rögzíteni, s ez annak a paróchiának a levéltárában őrzendő amelyikhez a csatlakozás történt.109 További reflexiót igényelne, hogy e jogszabály mennyiben érinti az imént ismertetett magyarországi részleges jog hatályát. Számunkra úgy tűnik, hogy a keleti kódex kánonja az EAKSZ idézett pontjaival nincs ellentétben és azt teljes egészében sem szabályozza újra. Következésképpen nem is helyezte azokat hatályon kívül. Az ismertetett magyar részleges jog éppenséggel példaértékű lehet a rítusok közti együttműködés kifinomult szabályozására.110 Minthogy a sajátjogú egyházbeli tagság a személy cselekvőképességét meghatározó tényező, s mint olyan kihathat az általa végzett jogcselekmények érvényességére, pontos ismerete alapvető egyházi érdek. Ennek biztosítéka a változásoknak a keresztelési anyakönyv megjegyzési rovatában történő regisztrálása. A keleti jog éppen ezért kötelezi külön rendelkezéssel a keresztelés helye szerinti latin plébánost is a bejegyzés foganatosítására. Az értesítés - értelemszerűen- azon hatóság feladata, amely előtt a státuszváltozáshoz szükséges akaratnyilvánítást végzik. Ha az átlépő már nem először változtatna sajátjogú egyházat, a keresztelés helye szerint illetékes paróchuson túl az a paróchus is értesítendő, aki egyházából éppen távozik. A CS 13. kán. 2. §-a ezt kifejezetten előírta. Ezen továbbra is szükségesnek látszó szabályok részleges jog keretében történő rögzítése ugyancsak segítené az interrituális szabályok zökkenőmentes alkalmazását. (Amennyiben a rítust változtató személyt nem a katolikus egyházban keresztelték volna hanem korábban katalizált, a keresztelés helye szerinti akatolikus pásztor irányában értelmeszerűen nincs formális értesítési kötelezettség. Az imént mondottak szerint értesítendő viszont az a hatóság amely előtt a katolizá- lás történt, s amely sajátjogú egyházát a rítust váltó személy éppen elhagyja.) 109 CCEO 37. kán. Megjegyzendő, hogy -legalábbis amióta az anya rítusához való csatlakozás a CCEO 29. kán. 1. §-a értelmében formális akaratnyilvánítást követel- egy részleges jogszabály alapján a gyermek rítusa Magyarországon enélkül is egyértelműen megállapítható lenne. A keresztelési anyakönyvben ugyanis kötelező a szülők rítusbeli hovatartozásának feljegyzése (vö. EKASZ 27. §, 29). Eltérő formális nyilatkozat hiányában pedig -mint láttuk- a gyermek feltétlen az apa rítusát követi. 110 Nyilván az egyetemes szintű szabályozás hiányosságát érzékelik azon szerzők, akik a hovatartozástól eltérő szertartásban történő szentségkiszolgáltatás esetén a keresztelés helye szerinti anyakönyvezőt kötelezettnek tekintik a keresztelt saját rítusú hatóságának értesítésére; vö. Comentario exegético al Código de derecho canónico, A. Marzoa - J. Miras - R. Rodrígubz-Ocana (dir.), Pamplona 1996, I, 770; A. Celeghin, L'iniziazione cristiana nel CIC 1983 (parte II), in Periodica de re canonica 84 (1995) 292. Ezen megállapítás egyrészt a krisztushívők saját rítus szerinti hitélethez való alapvető jogára, másrészt a keleti szórványegyházak megőrzésének kötelezettségére alapozódik. Ezen szerzői vélemények is jelzik, hogy az egyetemes jog e vonatkozásban történő pontosítása más egyházak esetében is szükséges lehet.
