Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyhAztagsAg a hatályos jog szerint 41 zetünk szerint megengedettségi feltételt sem támasztanak a választás szabadsága tekintetében.30) A kodifikáció során elutasításra talált az a módosító javaslat, mely a tizennégy év fölötti szabad választás lehetőségét -legalábbis Keleten- csak keleti sajátjogú egyházak közötti választásra kívánta korlátozni. A döntés indoklása ugyanakkor -a katekumenek választási szabadságának fenntartása mellett- aláhúzza, hogy a keresztelkedőnek lehetőleg a saját kulturális hátterének leginkább megfelelő egyházat kell választania (vö. CCEO 588. kán.).31 * * * Minthogy a hovatartozást és következésképpen a személyek cselekvőképességét is lényegileg érintik, a keresztség alkalmával nyert sajátjogú egyháztagság tárgyalása nem lehet teljes anélkül, hogy röviden ne utalnánk két speciális problémára. (1) Az egyik az olyan vegyes rítusú családból származó gyermekek hovatartozására vonatkozik, ahol keleti katolikus apa gyermekét 1983 után az anya rítusa alapján latin szertartás szerint keresztelték. (2) A másik a kommunizmus által megszüntetett keleti katolikus egyházak egykori híveinek és leszármazottai- nak hovatartozására. (1) A CIC 111. kán. 1. §-ának nem túl szerencsés megfogalmazása a törvénykönyv kihirdetése idején komoly értelmezésbeli és jogalkalmazási feszültségeket eredményezett. Nem volt ugyanis egyértelmű, hogy a szóban forgó norma mennyiben érinti a keleti katolikusokat. Mint azt M Brogi joggal jegyezte meg, a kánon szövege -ellentétben a CIC 1. kánonjában adott, a kódex kötelező erejének kiterjedésére vonatkozó deklarációval- szükségszerűen feltételezi, hogy a latin egyházhoz való csatlakozást kilátásba helyező közös akarat- nyilvánításnál keleti apáról legyen szó. Latin apa esetén ugyanis a másik fél beleegyezése nélkül is latin rítusú lenne a gyermek.32 Éppen azért, mert a kánon -szövege szerint- csak a latin egyházhoz való csatlakozásról beszél, amennyiben arra csak latin apa esetén kívánna lehetőséget adni, a közös megegyezés lehetőségéről szóló rész teljesen felesleges lenne. Ez viszont a jogi takarékosság elemi szabályával állna ellentétben! A kánon fogalmazása tehát nyilvánvalóan pontatlan. Egyrészt a latin törvénykönyv általános szándékával szemben mégis szabályozni látszik a keleti katolikusokat is, másrészt a kánon szövegének szó szerinti alkalmazása esetén könnyen olyan, a részegyházak egyenlőségének deklarálása (OE 3) után aligha 30 Ellentétes szándék látszik viszont kifejeződni egy az 1986-os szövegtervezeten eszközölt szövegmódosításból; vö. Nuntia 28 (1989) 24. 31 Nuntia 22 (1986) 32-33. A saját kultúrkörben való megmaradás szorgalmazása általában azt jelenti, hogy a keresztelkedőnek az adott területen őshonosnak számító egyházhoz kell csatlakoznia (vö. CCEO 28. kán. 1. §). Ugyanakkor egyes szerzők joggal jegyzik meg, hogy a kánonban szereplő kultúra kifejezésen nem kizárólagosan az adott területen autoktonnak minősülő, többségi tradíció érthető, hanem a katekumen etnikai eredetét is figyelembe kell venni; Faris, The Eastern (vö. 23. jegyzet), 163. 32 Brogi, I cattolici (vö. 15. jegyzet), 224.
