Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
A BÍRÓ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁGA 23 Minthogy a fenti kánon a régi jogot tartalmazza (vö. 6. k. 2. §), indokolt a főként éppen az imént idézett pápai beszéden alapuló kánoni hagyomány szerint értelmezni. Ez még inkább megalapozottnak látszik, ha figyelembe vesz- szük, hogy II. János Pál pápa a Rota Romanához intézett, 1980. február 4-én elhangzott beszédében (6. szám) kijelentette, hogy az erkölcsi bizonyosságról XII. Pius által adott magyarázat a Zsinat utáni törvényhozás tekintetében is hiteles15. így meghaladottá váltak azok a kétségek, melyek az Egyesült Államok16 és később Ausztrália egyházi bíróságai számára ideiglenesen engedélyezett (és azóta hatályukat vesztett) részleges eljárási szabályok alapján támadtak. A mai kánonjogban szereplő erkölcsi bizonyosság valamilyen lelki (vö. 1608. k. 1-2. §) vagy lelkiismereti (vö. 1608. k. 3. §)17 állapot, mely összefügg a bírói ítélet szerkezetével, melyet mindmáig szillogizmusnak, következtetésnek tekintenek18. Ebben az úgynevezett szillogizmusban a főtétel {maior) a vitás tény, az altételnek (minor) pedig annak a jognak kellene lennie, amelyet az esetre alkalmazni kell. Az erkölcsi bizonyosság követelménye a bíró következtetésére vonatkozik, melyet ítélet formájában kimond, ám e következtetésen belül az erkölcsi bizonyosság különösen a ténykérdéssel (quaestio facti), vagyis a főtétellel függ össze, hiszen ez az ami az iratokból és a bizonyítékokból bizonyossággal kitűnhet (vö. 1608. k. 2. §)19. Ami a jogi kérdést (quaestio iuris) illeti, bizonyára lehetségesek értelmezési problémák. Ám a jogra vonatkozó kétely megszüntetésére a bírónak elsősorban a magyarázat szabályait kell alkalmaznia (vö. 17-18. k.), vagy akár azokat a normákat, melyek a jog15 AAS 72 (1980) 176; vö. J. Llobell, Sentenza: decisione e motivazione (vö. 1. jegyzet), 309. 16 Consilium pro Publicis Ecclesiae Negotiis, Novus modus procedendi in causis nullitatis matrimonii, 28. IV. 1970, in X. OCHOA, Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, IV, Roma 1974, 5810-5812 (az Egyesült Államok számára), art. 21 („The judge will render his decision according to moral certitude generated by the prevailing weight of that evidence having a recognized value in law and jurisprudence”); Id., Novus modus procedendi in causis nuditatis matrimonii, 31. VIII. 1970, in X. Ochoa, Leges IV, 5877 (ugyanazok a normák Ausztrália számára). Az értelmezési kételyek abból a véleményből fakadtak, amely szerint az idézett Normák megengedték az ítélet kimondását akkor is, ha igazán valószínű ellenérvek is szerepeltek; vö. pl. C. Lefebvre, De procedura in causis matrimonialibus concessa conferendae episcopali U.S.A., in Periodica 59 (1970) 587; F. Harman, Certitudo moralis (vö. 1. jegyzet) 385; P. A. Bonnet, De iudicis sententia (vö. 1. jegyzet), 88-100. 17 Vö. S. Alonso Mórán - M. Cambreros de Anta, Comentarios al Código de Derecho Canónico, III, Madrid 1964, 612; Giacchi, La certezza morale (vö. 1. jegyzet), 615; C. DE DIEGO-Lora, Comentario al c. 1608 (vö. 1. jegyzet), 1539. 18 Vö. M. Lega - V. Bartoccetti, Commentarius in ludie ia Ecclesiastica iuxta Codicem luris Canonici, II. Romae 1950, 934-935, nr. 3-4; Giacchi, La certezza morale (vö. 1. jegyzet), 608. 19 M. Lega - V. Bartoccetti, Commentarius (vö. 18. jegyzet) II, 935, nr. 3 („In canone autem fit tantum mentio de certitudine ex actis et probatis ex vi § 2 quia processus iudicialis directe ordinatur ad probandum factum controversum ut eidem certa iuris praescriptio applicetur; ius autem applicandum aliunde praesumitur iudici perspectum si est commune et generale”); vö. Giacchi, La certezza morale (vö. 1. jegyzet), 611; Llobell, Sentenza, (vö. 1. jegyzet), 311.
