Kánonjog 1. (1999)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Az alkoholizmus, mint a házasságkötés terheinek vállalására való képtelenség oka
118 Joggyakorlat életmód, elégséges alapnak tűnik-e arra, hogy az egyházi bírák kollégiuma semmisnek nyilvánítson egy házasságot vagy sem? „A római pápa által a fellebbezések elfogadására létesített rendes bíróság a Rota Romana.” (C1C c.1443). Rómában minden esztendőben kiadják a Rota Romana válogatott ítéleteit, amelyek arra szolgálnak, hogy eligazítást adjanak az alsóbb egyházi bíróságoknak, hogyan és miképpen kell értelmezni a törvényeket. Márpedig a Rota Romana Döntvénytáraiban számtalan olyan ítélettel találkozunk, amelyek az alkoholizmus problémájával foglalkozik. Az ítéletekben a fejlődés egy meghatározott irányát ismerhetjük fel. Amikor fejlődésről beszélünk, nem arról van szó, mintha az Egyház megváltoztatta volna a házasság fel- bonthatatlanságával kapcsolatos tanítását, hanem arról, hogy a humán tudományok fejlődése számtalan olyan segédeszközt adnak az egyházi bírák kezébe, amely lehetővé teszi, hogy helyesebben, mélyebben ismerjék meg az emberi cselekedetet. Nyilvánvaló, hogy egy rövid ismertetés nem alkalmas arra, hogy az egyes ítéleteket részletesen kielemezze, de alkalmas arra, hogy ebben a kérdésben az ítélkezés fejlődésének irányvonalát bemutassa. A fejlődés irányának hármas lépcsőfoka van. 1. „A házasság megkötésére képtelenek: l.§ értelmük elégséges használatának híjával vannak.” (CIC c. 1095). Az 1917-es Törvénykönyv nem tartalmazott az ép elme hiányával kapcsolatos szabályozást. Ezért az 1917-es Törvénykönyv hatálya idején az ítéletek hosszan bizonygatták, hogy aki értelme elégséges használatának híjával van, az hasonló a hetedik életévét be nem töltött gyermekhez. A hetedik életévét be nem töltött gyermek képtelen a házasságra. Ergo... Az alkoholizmus miatt perelt házasságok érvényességét tartós vagy átmeneti elmebaj percímén vizsgálták. Ennek megfelelően többnyire csak a már teljes mértékben a házasságkötéskor kialakult krónikus alkoholizmusból fakadó debilitás esetében mondták ki a házasság semmisségét (vö. una coram Palazzini, die 17 maii 1972; una coram Davino, die 5 februarii 1975; una coram Stankiewicz, die 21 ianuarii 1982). Az ítéletek alapvetően az alábbi gondolatmenetet követték: „A házasságot a jogképes felek törvényesen kinyilvánított beleegyezése hozza létre...” (vö. CIC- 1917 C.1081, §.l). A beleegyezés emberi cselekedet (actus humanus). Az emberi cselekedet létrehozója az értelem és az akarat (vö. S.Thomas, Summa Theologica, I-IIae, q. 1, a. 1, Resp.). Az alkoholizmusból fakadó debilitás esetén az értelem olyan fokú hiányossága áll fenn, hogy nem beszélhetünk emberi cselekedetről, azaz nem lehet szó a házasságot létrehozó beleegyezésről. 2. „A házasság megkötésére képtelenek: 2.§ akik ítélőképesség hiányában szenvednek a házassági jogokat és kötelességeket illetően...” (CIC c. 1095). Már a hatályos Törvénykönyv nyomán nem csak az alkoholizmusból fakadó debilitás esetében mondták ki érvénytelennek a házasságot, hanem akkor is, ha
