Kánonjog 1. (1999)
KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: A Gratianus-kutatás legújabb eredményei
108 Közlemények hanem Wemerius volt, nem igazolható, hogy hivatásszerűen oktatással foglalkozott, hanem inkább gyakorló jogász volt, továbbá kitűnt, hogy az eddig neki tulajdonított glosszák nem tőle származnak. Eltérően más római jogi mesterek glosszáitól, melyek végén a mester nevének kezdőbetűi állnak, az Imeriusnak tulajdonított glosszáknak nem a végén, hanem az elején olvasható egy nagy "I" betűhöz hasonló jel. Csakhogy ilyenjei gyakran található olyan glosszák előtt is, amelyek végén más szerző jele áll. A kéziratok összehasonlításából bebizonyosodott, hogy amit eddig "I" betűnek olvastak, az nem más, mint a glosszákat bevezető egykoron használt paragrafusjel. így azonban Irnerius Gratianus méltó társának bizonyul: mindketten a felvirágzó tudományos jogmagyarázatot közvetlenül megelőző idők utolsó nagy alakjai. Mindezek fényében aligha tartható fenn az a korábbi elképzelés, hogy a már Bolognában szilárdan működő és a iustinianusi gyűjteményeket magyarázó római jogi oktatás későbbi következménye lett volna, hogy a kánoni jogot is kezdték ebben az értelemben külön tudományként művelni. Sokkal inkább arra utalnak a jelek, hogy mind a római, mind a kánoni jog tudományos oktatása és magyarázata egyazon skolasztikus dialektika hatására és módszerével kezdődött, mégpedig Bolognában 1140 táján. Ha ez igazolódik, csak még nagyobb hangsúlyt kap a ma különböző tudományok szerves egysége és párbeszéde a XII. század "intellektuális forradalmának" idején.
