Kánonjog 1. (1999)

KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: A Gratianus-kutatás legújabb eredményei

108 Közlemények hanem Wemerius volt, nem igazolható, hogy hivatásszerűen oktatással foglal­kozott, hanem inkább gyakorló jogász volt, továbbá kitűnt, hogy az eddig neki tulajdonított glosszák nem tőle származnak. Eltérően más római jogi mesterek glosszáitól, melyek végén a mester nevének kezdőbetűi állnak, az Imeriusnak tulajdonított glosszáknak nem a végén, hanem az elején olvasható egy nagy "I" betűhöz hasonló jel. Csakhogy ilyenjei gyakran található olyan glosszák előtt is, amelyek végén más szerző jele áll. A kéziratok összehasonlításából bebizo­nyosodott, hogy amit eddig "I" betűnek olvastak, az nem más, mint a glosszákat bevezető egykoron használt paragrafusjel. így azonban Irnerius Gratianus méltó társának bizonyul: mindketten a felvirágzó tudományos jogmagyarázatot köz­vetlenül megelőző idők utolsó nagy alakjai. Mindezek fényében aligha tartható fenn az a korábbi elképzelés, hogy a már Bolognában szilárdan működő és a iustinianusi gyűjteményeket magyarázó ró­mai jogi oktatás későbbi következménye lett volna, hogy a kánoni jogot is kezdték ebben az értelemben külön tudományként művelni. Sokkal inkább arra utalnak a jelek, hogy mind a római, mind a kánoni jog tudományos oktatása és magyarázata egyazon skolasztikus dialektika hatására és módszerével kezdődött, mégpedig Bolognában 1140 táján. Ha ez igazolódik, csak még nagyobb hang­súlyt kap a ma különböző tudományok szerves egysége és párbeszéde a XII. század "intellektuális forradalmának" idején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom