Kánonjog 1. (1999)

KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: A Gratianus-kutatás legújabb eredményei

Közlemények 105 régi glosszák kutatása céljából. Ennek a munkának a során immár statisztikai pontossággal kezdtek kirajzolódni magának a mű szövegének a különböző vál­tozatai, pontosabban a kéziratos szöveghagyomány nagyfokú változatossága. Az 1990-es évek közepén a Columbia Egyetemen végzett fiatal svéd egy­házjogtörténész, Andres Winroth, aki bizonyos kutatásait Weigand professzor vezetésével végezte, jelenleg pedig a Yale Egyetem tanára, szenzációs felisme­réssel hívta fel magára a figyelmet. Az 1996 nyarán a New York állambeli Syracuse-ban tartott kánonjogtörténeti világkongresszuson nyilvánosságra hozott felfedezés lényege abban állt, hogy négy teljes vagy majdnem teljes kéziratos példányról sikerült kimutatni, hogy azok a Decretumnak egy a később általáno­san elterjedtnél jóval rövidebb első változatát tartalmazzák6. Winroth eredmé­nyeinek első, rövid összefoglalása azóta nyomtatásban is megjelent7. Ennek alapján maga Winroth, de a felfedezését meggyőződéssel elfogadó több kiváló szakember is, köztük Rudolf Weigand8, két redakcióról vagy recenzióról beszél­nek, s feltételezik, hogy művének első változatát oktatói munkássága során még maga Gratianus bővítette és dolgozta át olyan jelentősen, hogy abból a ma nyomtatásban is ismert és széles körben elterjedt változat lett9. Weigand szerint az első recenzió 1140-re már elkészült, s a második recenzió kialakulása az 1140-től 1144/45-ig terjedő időre tehető. Külön említésre méltó kérdés a szöveg fejlődésében az a jelenség, amire ugyanő hívja fel a figyelmet: az első változat­ban a művön belüli keresztutalások az alább vagy fentebb előforduló passzusok­ra más módon történnek, mint azokban a részekben, amelyek csupán a második változatban szerepelnek. Úgy tűnik, hogy a szövegnek legalábbis egy része ele­inte címekre (tó«/z«okra) oszlott10. A további eltérések vizsgálata az első recenzió és a későbbi szövegek közt megosztotta a kutatók véleményét. Andres Winroth az 1998. október 7-13-ig Ericében rendezett tanulmányi hét során rámutatott, hogy jelentős az eltérés a "két változat" között a római jogi helyek tekintetében is. Az első változat a ró­mai jogi szövegeket korábbi kánonjogi gyűjteményekből, vagy legalábbis a Iustinianus-féle Corpustó\ különböző forrásból idézi. A második változatban betoldott római jogi részletek viszont már ebből valók. Ez esetleg arra utalhat, hogy az első redakció összeállítása idején ez utóbbit még Bolognában sem ok­tatták. Winroth viszont ezen túlmenően, más szemléletbeli eltérésekre is hivat­kozva immár azt állítja, hogy a két recenzió nem lehet egyazon szerző műve. 6 Ezek a kéziratok: Admont, Stiftsbibliothek 23 (C. 14-ig) és 43 (C. 15-től); Barcelona, Archivo de la Corona de Aragon, Ripoll 78 (C. 12-ig); Firenze, Bibi. Nazionale, Conv. Soppr. A.I. 402 (mivel az első füzet elveszett, a szöveg a D.28 p.c.l3-mal kezdődik); Paris, BN lat.nouv.acq. 1761 (C.12 q.2 c.39-ig). 7 A. WlNROTH, The Two Recensions of Gratian's Decretum, in Zeitschrift der Savigny- Stiftungfur Rechtsgeschichte, Kan. Abt. 83 (1997) 23-31. 8 R. Weigand, Chancen und Probleme einer baldigen kritischen Edition der ersten Redaktion des Dekrets Gratians, in Bulletin of Medieval Canon Law 22 (1998) 53-75 (a 71-75. oldalon teljes listával azokról a passzusokról, amelyek a bővebb nyomtatott vál­tozathoz képest az első redakcióbán hiányoznak). 9 Weigand, Chancen (vő. 8. jegyzet), 69. 10 Pl. C.25 q.2 d.p.c.25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom