Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szuromi Sz. Anzelm OPraem: Megjegyzések az anselmi Collectio Canonum VI. könyvének forrásaihoz
MEGJEGYZÉSEK AZ ANSELMI COLLECTIO CANONUM VI. KÖNYVÉNEK FORRÁSAIHOZ 101 ben bemutatott kánonok mutatják, hogy még olyan esetben is felhasznál más anyagot a szerző, amikor az adott kánon a LXXIV tiulos-ban megtalálható. A fent vizsgált kánonokból az is kitűnik, hogy az auktor szándékának megfelelően válogatja össze, illetve szerkeszti meg az átvett szöveget, amely szintén a gyűjtemény önállóságára utal. Az idézett pápák közül 13 Damasus előtti, így alapvetőnek kell tekintenünk a Pseudo-Isidorus gyűjtemény befolyását. Azonban ezt árnyaltabban kell látnunk, mint ahogy Fuhrmann monumentális művében szerepel, hiszen mint jeleztük több pseudoisidori kánont a LXXIV titulos gyűjteményből vette át. Annak a megállapítása azonban, hogy melyek azok az izidori kánonok, amelyek közvetlenül a pseudo-isidorusi gyűjteményből, illetve melyek azok, amelyek más gyűjtemények közvetítésével kerülnek be Anzelm gyűjteményébe, szinte lehetetlen. Azt viszont meg lehet határozni, ahogy arra fentebb kísérletet is tettünk, hogy melyek azok a kánonok, amelyek minden valószínűség szerint közvetetten származnak a Pseudo-Isidorus gyűjteményből. A LXXIV titulos-on kívül a VI. könyvben is nyilvánvaló a Dionysio-Hadriana és a burchardi gyűjtemény használata. Azokból a kánonokból pedig, melyeket nem találtunk meg a vizsgált gyűjteményekben, arra kell következtetnünk, hogy az auktor minden bizonnyal hozzájutott különféle epistoláriumokhoz, sőt hivatalos pápai dekretális anyaghoz (vö I. Miklós (1058-1061) kánonja38), amelyeket szintén felhasznált joggyűjteményének összeállításához. 38 12. c.
