Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Állag, személy, természet» a christologiai vitákban
άνόμοιος κατά πάντα της του πατρός ούσίας καί ιδιότητάς έστιν. (Athan. Orat. c. Árián. 1, 6.) Szent Athanáz, kinek irataiban igen sokszor szerepel az ούσία szó lényeg értelmében, Arius- szál szemben hangsúlyozza, hogy a Fiú egy lényegit (όμοού- σιος) az Atyával. Όμοούσιος-szal teljesen egy jelentésű «ομογενής τη φύσει.» Nála tehát a lényeg és természet telje- sen egyet jelentenek, mert nem Krisztus isteni és emberi természetéről, hanefn az Atya és a Fiú egyforma istenségé- ről folyt ekkor a vita. A Fiú lényegét nem szabad úgy tekin- teni, mintha ez második, bár az Atyáéval teljesen meg- egyező, isteni lényeg volna. «Μία καί μόνη θ-εότης» van, mely egyaránt megvan az Atyában és Fiúban. Nazianzi szent Gergely korában (330—390 ?) már más kérdésről folyik a vita. O az apollinarismussal szemben hangsúlyozza Krisztus emberségének teljes voltát. Krisztus két természetet egy személyben egyesít: φύσεις δύο εις εν άγείρας. (Carm. 1, 2, 1. ν. 149. és számos más helyen.) Ez egyesülés nem ώς έν προφήτη κατά χάριν történt, hanem κατ’ ουσίαν (Ερ. 101, 5.); ezért is átokra érdemes, ki nem vallja, hogy Mária ■θ-εοτόκος. (Ep. 101, 4.) Szent Gergely tehát a φύσις szót egészen oly értelemben veszi, mint a későbbi theologusok; a hypostatikus egyesülést Krisztus istensége és embersége között pedig κατ’ ουσίαν egyesülésnek mondja. Hasonló nyíltsággal beszél nyssai szent Gergely is (f 394. után). Ekkor már Krisztus személyi egysége és két- tős természete áll a viták középpontjában. Nyssai szent Gergely szerint Krisztus két természetet (δύο φύσεις) vett fel (Ep. ad Philippum), de összevegyülés nélkül (άσυγχύτως, C. Eun. 5.), úgy azonban, hogy a két természet tulajdonsá- gai között communicatio idiomatum áll fenn (u. o.). Két természetében is Krisztus egy személy, εν πρόσωπον. (Ep. ad Philipp.) Mária tehát joggal mondható ί)־εοτόκος-η3Ε Ugyanilyen értelemben használja a πρόσωπον és φύσις, szavakat szent Amphilochius (f 394. után. Ep. ad Seleu- cum); míg tarsusi Diodorus (f 394. előtt) christologiája már veszedelmes hasonlóságokat tüntet fel Nestorius taná- val. Krisztus istenségének és emberségének egyesülését «ÁLLAG, SZEMÉLY, TERMÉSZET» A CHRISTOLOGIAI VITÁKBAN 91
