Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 567 keztetés nyilvánvaló, de természetesen metaphysikai jellegé- nél fogva nem épen népszerű jellegű. E mellett föladja a teremtő és teremtmény együttműködésének (concursus divi- nus) nehéz kérdését. 4. A lehetséges és szükségképes valók létezéséből (ex possibili et necessario): A C. gént. tartalmazza az élesebb fogalmazást: Léteznek valók,melyek nem létezhetnének; ilye- nek azok, amelyek lesznek és amelyek múlnak. Az ilyeneknek van okuk, mert magukban közömbösek a lét iránt. A léte- sítő okokban nem lehet a végtelenbe menni, tehát van valami, ami szükségkép létezik. Ennek nem lehet másban az oka, mert a szükségképes valókat létesítő okok során lehetetlen a végtelenbe menni. Tehát van egy való, amely magában szükségképes, per se necessarium. Ezt mindnyájan Istennek mondják. Ezt a bizonyítékot a keresztény bölcselők általában alap- vetőnek tartják. S csakugyan korunk uralkodó Isten-ellenes áramlatával, a monismussal szemben az érv van hivatva eldönteni a harcot. Annál inkább szükséges latra vetni bizo- nyitó erejét. Sok félreértésnek és kifogásnak eleve élét vesszük, ha jól megértjük, mi az a possibile, amelyen itt az érvelés fór- dúl. Ha tekintetbe vesszük, hogy maga szent Tamás itt lehet- ségesnek mondja az olyan lényt, mely létezhet is, nem is, igazat kell adnunk Kleutgennek, hogy itt ú. n. possibilitas reálisról van szó, vagyis oly valókról, «amelyeknek léte a dolgok adott rendjében, a tényleges valóságban meg van alapozva.«1 De nem tudom egészen aláírni, ha Kleutgen a lehetségest egyszerűen a mulóval, a szükségképest pedig a nem-mulóval azonosítja. Hanem azt állítom, hogy a pos- sibile itt egyszerűen a contingenst akarja jelenteni. «L’étre contingent est célúi dönt l'éssence est fndifférente a l’éxis- tence ou ä la non-éxistence, ou, ce qui revient au mérne, 1 Kleutgen, Phil, der Vorzeit II2 684.
