Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
566 SCHUTZ ANTAL DR. lésében is így következnek egymás után : Az első lépés az állat és az ember, amennyiben lelkes valók. Hogy a lelkes- ség több mint az anyag, azt a mai lélektan általában el- ismeri. Második lépés: az emberi lélek új létfok az állatival szemben, tehát nem is eredhet belőle. Ezt is elfogadja a mai psychologusok tekintélyesebb része. Sőt az emberi lélek szellem ; ezt azonban tagadják az aktualitás-elmélet hívei. Ezekkel szemben tehát igazolni kell a lélek önálló magán- való voltát és akkor az emberi lelkek keletkezéséből egye- nesen lehet következtetni teremtőre, aki mint teremtő absolut, mint emberi lélek teremtője személyes szellem. Harmadik lépés: az élet többletet jelent az anyaggal szem- ben, következőleg az élő lények létesítő okok rendjét alkot- ják, amelyből következtetni kell az első életadóra. És jól- lehet szerintem teljes evidenciára lehet hozni ezt a tételt, még sem hivatkozhatik mint az előbbi kettő, a mai tudósok körében általános elismertségre. Sokan helyt adnak annak a gondolatnak, hogy az élet esetleg mechanikailag magyaráz- ható, és tudjuk, keresztény bölcselők, mint Tongiorgi, Pál- inieri, sőt szent Ágoston sem zárkóztak el e lehetőség elől. Ebben az esetben persze az életjelenségek csak új létformát jelentenek és kiutalnak a jelen gondolatmenetből. Marad azonban az állati és az emberi lélek önállósága és e kettő elég biztos alapot nyújt következtetésre. Sőt evidenssé tehető, hogy legalább a földön ezek sora kezdődött és így bizonyos szemléletességgel kezdőre lehet következtetni, mint Schanz teszi Apologie I. A létesítő okság mélyebbre ható metaphysikai elemzése más szempontokat is kínál: A világ létesítő okok rendje; ezek azonban nem teljes okaik az okozatoknak: a) a tapasz- talati létesítők föltételezik az anyagot, mint létesítő tevékeny- ségük substratumát; b) okai ugyan az okozat keletkezésének, de nem a fönnmaradásának; c) okai ugyan az okozat lété- nek, de nem tevékenységének; d) okai létének, de nem egyediségének. A tapasztalati okozatok elégséges oka tehát csak egy teljes ok, egy mindenható való lehet.1 E követ1 Schell, Gott und Geist II. (1896.) 164. kk.
