Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ isten-bizonyítás logikája 559 Mindebből már most a középfogalmakra nézve általá- nosságban az következik, hogy 1. egy középfogalom egymagában nem elég az Isten bizonyítására. Minden Istenbizonyítás ugyanis legalább két syllogismus, melyek közül az egyik igazolja egy kiválóság- nak létezését (pl. ható ok, törvény, kigondoló) s legalább még egynek kell lenni, amely igazolja ennek absolutságát. 2. Vannak középfogalmak, amelyek magukban, a maguk tartalmának erejénél fogva az absolutságot bizonyítják (nem egy, hanem legalább is két lépésben, egy új középfogalom hozzávetésével); ilyenek a változások, kezdődő lét, létesülések, létfokozatok. Mások ismét a maguk tartalmának erejénél fogva csak a szellemiséget igazolják: törvény, célirányosság, erkölcsi rend. Nem lehet találni középfogalmat, amely egy- magában a maga tartalmának kifejtésében elvezetne az absolut, transcendens, személyes szellemhez. S így minden Istenbizonyítás legalább két, nem egynemű gondolatmenet- bői áll. Ez módot nyújt az Istenérvek számának megállapí- tására; az imént kifejtett szempontok pedig világot vetnek az Istenérvek logikai méltatására. VII. VII. Az Isten-érvek mérlege. Az előző fejtegetésekben nyert szempontokat alkalmaz- zuk azokra a rendszeres iskolás alakba öntött gondolat- menetekre (az ú. n. Isten-érvekre), melyekben a bölcselet- történelem folyamán kikristályosodott a nagy gondolkodók Istenbizonyító tevékenysége. A mi szempontunkból az Isten- érvek a következő csoportokra oszlanak: külön helyzetet foglal el szent Anzelm ontológiai érve, mert benne a bizo- nyitó középfogalom maga az Isteneszme. Hasonlóképen külön jelleget mutat az az érv, mely a népek Isten-meg- győződéséből akarja levezetni létezését. A többit részint abban a formában vesszük vizsgálat alá, amelyet Aquinói szent Tamás adott nekik, mert gondos összevetések meg- győztek, hogy e forma ma is a legszabatosabb; részint
