Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

pedig magunk iparkodunk azt a formát adni, melyet leg- többen a mai Istenbizonyítók közül aláírnának.

1. Az ontológiai Istenérv rendkívül sokat vitatott1 kér- désében körülbelül el lehet mondani, hogy rá nézve az akták le vannak zárva. Ma már nem akad számbavehető keresztény bölcselő, aki magáévé ne tenné Gaunilonak, illetve szent Tamásnak (C. gént. 1. c. 11.) megállapítását:

Ha az Isten eszméjét magában tekintjük mint eszmét, vagyis mint gondolattartalmat kifejező értelmi intenciót, teljesen alkalmatlan Istenbizonyító középfogalomnak. A követ- keztetés ugyanis mindig az előzet gyengébb mozzanatához igazodik (peiorem sequitur semper conclusio partem); s azért merőben gondolati tartalomból e tartalomnak létére követ- keztetni: saltus in aliud genus. E tekintetben nem tesz kivételt az Isten eszméje sem; mert ha okvetlenül bele is kell gondolnom a létezést, ez épen csak gondolt létezés s így nem alkalmas valóságos létezés igazolására, mint bár- milyen más gondolattartalom.

Azonban az Isteneszmét lehet úgy tekinteni, s a törté- nelem folyamán, láttuk, gyakran úgy is tekintették, mint elménk termékét. S így már belekapcsolódik a való világ okláncolatába s szolgálhat kiinduló pontul Isten létének bizonyítására.1 2

2. Szent Tamás első érve középfogaimul a mozgást veszi (ex parte motus): Van mozgás. Ami mozog, azt más moz- gatja; mert ami mozog, képességben van, ami mozgat,

1 Irodalom ap. Ueberweg-Heinze, Grundr. d. Gesch. d. Philo- sophie III.« (1905.) 188/9.

2 Újabban több bölcselettörténeti kutató, különösen dicséretet érdemlő buzgósággal bencések iparkodnak megmutatni, hogy szent An- zelm nem akart merőben ontológiai érvet nyújtani. Nevezetesen Adlhoch is: Philosophisches Jarhbuch d. Görres-Gesellschaít 1895—97. Ugyanígy fogják föl Willmann és Schell. Azonban nem kétséges, hogy a többség felfogása felel meg a valóságnak: Anselmus tényleg csak logikai Isten- fogalomból akart érvelni.

560 SCHÜTZ ANTAL DR.