Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

558

SCHUTZ ANTAL DR.

lényegét, léttartalmát, amelynek maga-magát kell megmagya- rázni. Miért van anyag, erre nem tudok felelni szellem nél- kül, mely az anyagba gondolatot, értékeket ád. Azonban a gondolat, mint önfényében világító igazság és az erkölcsi jó, mint magánvaló érték a maga világosságával és értékes- ségével igazolja és indokolja a jelenlétét. Az oknyomozó elme nem akad fönn a szellem létezésén: a szellem van, mert érdemes lennie. Ez az utóbbi gondolatmenet természe- tesen nem teremt döntő bizonyosságot, azonban az előbbi kettőnek, illetve az absolutság bizonyításának igen értékes kiegészítése lehet.

A személyesség bizonyítása az előző mozzanatokban adva van:

1. a célra-irányítás csak a célkitaláló gondolat, a cél- értékelő akarat és a célvalósító tetterő konkrét egységessége mellett lehetséges.

2. A valláserkö/csi rend szentsége csak úgy áll fenn, ha van személyes való, amely öntudatával és önelhatározásá- val értéket ad az erkölcsi törvény szerinti cselekvésnek s azért az erkölcsi rend legfőbb őrzője, a szentségnek és érték- nek ősforrása szintén csak személy lehet.

3. A jelenségvilágnak rajtuk kívül első, okokat sürgető valói között vannak személyek; létesítő okuk tehát nem lehet hitványabb létrendben. Qui plantavit aurem, non audiet? aut qui finxit oculum, non considerat?... Dominus scit cogitationes hominum Ps. 93.

4. A személyesség a legtökéletesebb létforma s különö- sen a szellemi valónak nélkülözhetetlen létformája s azért adva van az absolutsággal. — Mind a négy középfogalom teljes evidenciával igazolja minden fajta pantheismussal szemben az absolut való személyességét, s nem gyengül meg ama merőben spekulativ kifogások következtében, amelyeket a mai pantheisták tesznek.1

L. IV. fejezet.