Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 557 törvényhozóval, mint gondolkodóval; hasonlóképen a cél, mint tetterős, értékes gondolat nem lehet azonos azzal az akarattal, amely a célt valósítja. Minthogy e tételek maguk ki nem kezdhetők s azért a transcendenciát bizonyító syllogismusoknak alkalmas felső tételekül szolgálnak, az Istenbizonyító fődolga lesz az alsó tételeket igazolni: a tapasztalati világban «vannak» kezdetek, «vannak» változások, vagyis a jelenségvilág, akár anyagi, akár szellemi oldalról tekintjük, esetleges; s «van» benne egyete- mes törvényszerűség s célirányosság. A teljes transcendencia azonban csak akkor van igazolva, ha a nyers pantheismussal szemben ki van mutatva, hogy a világ esetleges. A pantheis- musnak finomabb kiadása a panentheismus, mely szerint a világ mindenestől benne van az istenségben, de az istenség nincs mindenestől benne a világban. Ezzel szemben igazolni kell, hogy a világ sem mint egész, sem mint rész nem lehet magának az istenségnek substanciális alkotó eleme. E fölötte súlyos bizonyításban a bizonyítások éltető idege ez a metaphysikai elv: a substanciák szükségképen kifejtik mivoltukat határozmányaikban s azért nem lehet a substantia lényegesen más, mint a járulékok: ha a világ esetleges, akkor annak substanciája, a pantheista Isten is esetleges. Ezt a bizonyítást a keresztény gondolkodók elvégezték; leg- nagyobb körültekintéssel Schell: Gott und Geist. Π. Az absolut való szellemiségének igazolására szintén több középfogalom kínálkozik. 1. A legközvetlenebb: a tapasztalati világ tár elénk szellemi valókai, melyek mint esetleges lények elégséges okul az absolut valóra utalnak; ez pedig nem lehet hitvá- nyabb, kevesebb, mint az okozat, tehát szellem. 2. Van törvényszerűség; a törvény gondolat, tehát léte- sítője gondolkodó való. Vannak célok, a célirányosság akarati tevékenységben bírja végelemzésben okát, tehát a legfőbb célrairányító akaró lény. Gondolkodó és akaró való — ez a szellem. 3. A szellem léttartalma kiválóbb, mint az anyagé; sőt egyedül alkalmas arra, hogy egy olyan lénynek tegye ki
