Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

556

SCHUTZ ANTAL DR.

3. Gondolatmenetek, melyek a létfokozatokból követ- keztetnek, közvetlenül elvezetnek egy, a fokozat legtetején levő egyetlen lényre, amint ez legvilágosabban kitűnik Leibniz monadologiai bizonyítékából (47. lap). Azonban ez az egész bizonyítás leginkább hozzáférhető a kritikának (Vili. fejezet 5.) s azért nem ajánlatos az Isten egyetlenségét ráépíteni. A nem-mástól-valóság, vagyis az absolutság első jegye egymagában nem vezet arra, hogy csak egyetlen való van.ג

Ma az Istenbizonyító legsürgetőbb feladata Isten trans- cendentiáját bizonyítani. A középfogalmak itt minden nehéz- ség nélkül kínálkoznak:

1. Ha van absolut kezdet, vagyis ha jönnek létre lények, melyek mindeddig semmik voltak, legalább ama metaphysikai mozzanat tekintetében, amelyből épen most tekintjük (pél- dául változások), akkor van absolut kezdő, mely a kezdők során okvetlenül kívül áll. Minden kezdődő ugyanis egy rajta kívül levő kezdőre utal, mint okra (semmi sem kezd- heti maga-magát, mert semmi sem lehet tevékenység, mielőtt léteznék); ezért minden igazi kezdet egy, a kezdődők Ián- colatán kívül álló kezdőre utal.

2. A kezdet fogalmának kikapcsolásával magából a változásból is ugyanazon eredményre lehet jutni: Ami vál- tozik, rajta kívül álló változtató erőre utal; e változók egyen- ként, tehát összességükben is (akár véges, akár ■— tegyük fel, hogy lehetséges — végtelen a számuk) rajtuk kívül álló változtatóra utalnak. Az abszolút változtató a változók során kívül áll s ennyiben transcendens. E két szempont együtt adja főként tartalmát annak a fogalmazásnak, amely az Istenbizonyítás történetében mint esetlegesség, contingentia szerepel.

3. A törvényszerűség és célirányosság szintén biztos következtetést enged a transcendenciára: a törvény, mint gondolat nem lehet mindenben azonos szükséges okával, a 1

1 Braig, Gottesbeweis oder Gottesbeweise. 161.