Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 555 teljes létét: tartalmát, anyagát, létezését meg tudja adni (producere aliquid ex nihilo sui et subjecti). Ezen első lépés után egy második elvezet a teljes tartalmú valóhoz: amely való más lényeknek teljes létet, tartalmat és létezést tud adni, minden fajta más létesítő (anyagi és formai) októl függetlenül, ez birtokosa nem ilyen, vagy amolyan korlátolt létnek, hanem egyáltalán a létnek: est ipsud esse.1 2. A fönt kifejtett értelemben magától való lény, mint leg- teljesebb való, amely minden valóság megokolását magában hordja, eo ipso positiv értelemben végtelen. Az absolut való egysége vagy egyetlenség, vagy egységesség. Az egyetlenség bizonyítására magában a tapasztalati világban kínálkoznak középfogalmak: 1. a világharmonia egységes, szerzője tehát egy való; «a dolgok nem tűrik, hogy rosszul kezeljék, kormányozzák; ám a sok uraság nem jó; tehát egy az uralkodó».2 Azonban ennek a következtetésnek föltétele: a világharmonia egy- sége széles alapon fölépített teleológiai bizonyítást kíván; továbbá igazolni keli, hogy a világharmonia csakugyan absolut valót követel; és ez magából a teleologiából nem bizonyítható teljes kifogástalansággal (lásd VIII. fe- jezet). 2. A végtelenül tökéletes valónak fogalmából következik elemzés útján: a végtelen léttartalom már fogalmánál fogva felölel mindent, ami mint tetterő és gondolat, mint érték és igazság szóba jöhet s így ellentmondás, hogy létezzék más lény is, amely ugyanezekkel a valóságokkal rendel- kezik.3 Igaz, e gondolatmenet fennáll akkor is, ha az absolut való csak gyűjtő értelemben végtelen, mint a pantheisták egy-mindene; s azért a mi számunkra csak akkor használ- ható, ha az absolut való transcendenciája és egységessége bizonyítva van. 1 S. theol. 1, q. 7, a. 1, c. Gent. 1, c. 43, n. 2 kk. 2 Arist. Metaph. XII. c. ült. 3 S. theol. 1, q. 11, a. 3; 1. Dist. 2, q. La. 1 ; c. Gent. 1, c. 42.
