Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
554 SCHUTZ ANTAL DR. hogy ami létesítő־ tetterő s kigondoló erő csak van, az megvan benne; tehát arra nem szorult rá, hogy mástól nyerje, megvan neki magában; s így tárgytalan az a kér- dés: honnan van ·neki, mely lény tevékenységének köszön- heti: ens in se sufficiens, ipsum esse. S miben különb, mint más? Miért érdemli meg (hogy úgy mondjuk) inkább a létét, mint más? S a felelet: Mivolta a legteljesebb tar- talmú s legfelsőbb fokú igazság, benne egy homályos, értei- metlen zúg nincs; és a teljes tartalmú legszentebb tetterő, benne egy szemernyi potentialitas nincs: actus purus summe intelligens et volens. Ezzel azonban elővételeztük az Isteneszme több jegyét: az egységet s egységességet, a szellemiséget, sőt személyes- séget, amelyek mindenesetre lehozhatok elemzéssel az absolutságból, különösen az épen most föltárt módon indo- költ absolutságból; de hogy külön középfogalmak által való közvetítésre is szorulnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy absolut lényt minden nem agnosticista bölcse- let vall, azonban az absolut lény mivoltának s létezése módjának közelebbi meghatározásában nagy eltérések mutat- koznak. A végtelen tökéletes, vagyis teljes tartalmú valónak igazolására mindenekelőtt nem kínálkozik olyan középfoga- lom, amely csupán az okság elvének alkalmazásával, tehát felvezető úton egyenesen elvezetne a kívánt célhoz. Az ok- sági elv segítségével ugyanis az ok minőségére, léttartalmára az adaequatio követelése alapján következtetünk: nem lehet kevesebb tartalom az okban, mint amennyi megnyilatkozik az okozatban. Már most a világ, bármely oldaláról tekintjük, akár a milyenség, akár a létezés szempontjából, csak véges; s a végesben a végtelent közvetlenül meg nem láthatni. .Mindazáltal teljes nyilvánvalósággal lehet következtetni tökéletes tartalmú valóra két középfogalom további elem- zéséből: 1. van absolut létesülés (generatio ex nihilo sui et subjecti); ebből az elégséges ok elve alapján absolut léte- sítőre kell következtetni, vagyis olyanra, amely a lénynek
