Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 551 magamagának oka abban az értelemben, hogy benne az oksági követelés mintegy subsistál s épen ezért kielégülést nyer; úgy, mint a lelki élményeinkről való tudásunkról is tudunk és erről ismét tudunk, s ez a végtelennek látszó sor tényleges és egységes az én-tudat konkrét egysé- gében. Mivel igazolható ez a gondolat? Az absolut kezdő és a nem-mástól-lett gondolata mellett csak egy szempontot találok erre nézve az újabb bölcseletben: maga az okság elve azzal az evidentiával, amellyel kívánja mindennek elég- séges okát, követeli azt, hogy legyen ok, amely minden okozottságnak oka, amely minden reális és ideális létnek, ami csak egyáltalán van vagy gondolható, elégséges oka. > S nekem úgy tetszik, hogy e gondolat megdönthetetlen annak az ismeret-elméletnek alapján, amely absolut, vagyis az egyéni- s köztudattól független, egyetemes érvényű isme- retet fogad el. Mert hisz az okság elve csakugyan elégséges okot követel, amely maradék nélkül megmagyaráz mindent, ami van és ami lehet. És az absolut ok nem akar egyéb lenni, mint hiánytalan foglalata minden valóság vagy lehe- tőség okának. Minthogy benne kell keresnünk mindennek okát, odajutunk, hogy elégséges okát magában ő benne kell keresnünk; vagyis az absolut okság subsistál (a szent Tamás-féle: ipsum esse subsistens), a maga lábán áll, vagyis magamagát indokolja. Az a gondolat tehát, amely minden, a metaphysikát elvben nem tagadó bölcseletnek mélyén ott lappang, így fejezhető ki: ha van egyáltalán valami, mint- hogy semmi ok nélkül nem lehet, akkor van valami, ami arra a kérdésre: miért vagy, azt feleli: lehetetlen nem lennem; hisz ami tetterő van, az én vagyok; ami igaz, vagyis amit elutasíthatatlanul követel a logika, és ami szent, vagyis amit elutasíthatatlanu! követel az etika, az én vagyok. A létnek értelme vagyok, mert mindaz vagyok s csak az, aminek van értelme, az értelmetlenségnek árnyéka sincs meg bennem; 1 1 Lásd Sigwcirt Logik II.3 171. kk., aki ott méltán Leibtiiz-tt nevezi meg mint e gondolat atyját.
