Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
552 SCHUTZ ANTAL DR. és a létnek értéke én vagyok, mert mindez megvan bennem׳ s csak az, aminek értéke van, értéktelenség nincs bennem. Ezek után az Isten-bizonyításnak első föladata meg- mutatni a kezdődő s a mástól való lét középfogalmainak segítségével, hogy van absolut kezdődő és nem-mástól való. De azután a jelzett gondolatmenettel meg kell mutatni hogy szükségképen van való, amely magamagát indokolja Ez az igazolás voltaképen oda megy ki, hogy az absolut való szükségképen van logikai és etikai szükségképességgel, lehetetlen nem lennie: ha egyáltalán van valami, akkor szükségképen van absolut való s benne mind az, amit az ész és akarat, a gondolat és elhatározás, a reális és ideális lét elégséges okaként követelünk. Ez nem ontológiai bizonyítás, mert hiszen a felső tétele egy föltételes ítélet: ha van egyáltalán valami, akkor van absolut való; és a következtetés modo ponente foly: van valami, tehát van absolut való. Eszerint a létezést létezés- bői következtetjük, nem mint az ontológiai Isten-érvelés: gon- dolatból, merő ideális létből. Azt készségesen megengedjük, hogy az ontológiai bizonyításban az absolut lénynek öniga- zolását sürgető s kimutató gondolat jut kifejezésre; ez az ontológiai érvelésnek amaz igazságtartalma, amiből minden tévedés él. Az igazság e rejtett magvát bajos is volna épen ettől az ontológiai érveléstől elvitatni, amely örök időkre hirdeti a skolastika atyjának, Anselmusnak lángelméjét, amelyet megsejtett szent Ágoston és amely megigézte az újkor olyan éles elméit, minők Descartes és Leibnitz. Sőt Kant miért állította, hogy minden Isten-érv az ontológiaira megy vissza? Talán benne is élt, amennyire a transcenden- talis szemüvege engedte, az a látás, hogy az Istenbizonyítás nincs befejezve, amíg nincs megtéve az a lépés, amely az absolut lényt olyannak mutatja, amely maga-magát igazolja ? De lehet-e kielégítő értelmet adni ennek a meghatá- rozásnak: lény, amely maga-magát igazolja? Isenkrahe éles kritikában részesítette azt a kijelentést: az absolut lénynek oka maga-magában van1 s ismeretes, hogy újabb időben 1 Isenkrahe, Über Begriffe u. Grundsätze stb. 43 kk.
