Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
55Ü SCHUTZ ANTAL DR. szemben s lehetőleg nagyobb evidentiát teremt az absolut való létezése tekintetében. ’ A gondolkodók tekintélyesebb része szent Tamással az élükön, az absolutság megállapítására más középfogalmat választ. Nem a kezdődő létből indulnak ki, hanem a mástól- valóból, és alapgondolatuknak ez a legszabatosabb formája: Ami lett, mástól lett; azonban nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más. Tehát ha vannak lett dolgok, van nem-lett is. Más vonatkozásban: a nem teljes tartalmú lét másból meríti tartalmát; nem minden meríthet másból, mert a mindenen kívül nincs más. Mi a középfogalom ezekben a gondolatmenetekben, amelyeket Aristotelesnek köszönhet az emberi gondolkodás? Mi a lépcső-fok, melyre rátámaszkodik az elme, mikor lett létből nem-lettre, függőből függetlenre, meghatározatlanból meghatározottra, tökéletlenből tökéletesre következtet? Úgy tetszik, hogy az efféle következtetéseknek alap- gondolata a következő: minden lét elégséges okot követel, mely maradék nélkül megmagyarázza azokat a jelenségeket, amelyeket elénk állít a tapasztalat s amelyek magyarázatot, okot sürgetnek. A teljes, «elégséges» ok csak az lehet, amely tartalmazza mindazt, ami egyáltalán valósító ok lehet; amely tartalmára nézve magában foglal minden valósító erőt, létezésében pedig a maga erejéből megáll; amely annyira teljes, hogy nem szorul sem tartalmában, sem létezésében másra, hanem mindent magában bír. — Nem egyéb ez, mint az okság s a substantia kategóriájának legteljesebb egybeforradása az egység transcendentalis fogalmának méta- physikai és logikai alapkövetelése szerint. S így végelemzésben a középfogalom itt a tartalmában teljes, létezésében önálló való; az, amit a keresztény bölcselők régóta így neveznek: ipsum esse subsistens, ens a se, ens realissimum et neces- sarium. Meglepő, hogy az agnostikus rendszereket leszámítva minden bölcseleti irány vallotta azt, hogy van absolut lény, vagyis oly való, amely mindennek elégséges magyarázatát adja s magamagát is megmagyarázza, amely — mondjuk —
