Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
526 DR. TRIKÁL JÓZSEF A kereszténység nyitott végtelen szemhatárt az ember jövője előtt, mikor rávezette, hogy önmagát múlja föl, eszményei- ben anyagi természetének korlátáit letörje és a láthatatlan, a megfoghatatlan közelében helyezze célját. Az érzéki világ művelése helyébe lépett a lélek kiművelése, az anyagi javak helyébe a lelki értékek, a mennyiségek helyébe a minőség. Az érzéki kiélést a lélek kiművelése, a természet átkutatását a lélek fölmérése, a tér és idő szemléletét a téren- és az időntúli váltotta föl. A tavasz ugyan még mindig vissza- tért, a madarak csattogtak, a mezők menyasszonyi fátyolt öltöttek, de a lélek ezekben többé nem rekedt meg, az igazságot nem kívül, hanem önmagában kereste. Fölismerte a lélek végtelen értékét, a maga kincsesházát és többé nem a természet erőin át nézte önönmagát, hanem saját maga benső világán át látta a természetet. A lélek lépett tehát a vallás, a bölcselet, a művészet előterébe. Ha a régi művészet érzéki és testi volt, az új művészetnek lelkinek, szelleminek kellett lennie; ha amaz a külső világ vonalait, szépségeit rajzolta meg, emez a lélek életének pehely- könnyű, fátyolfinom anyagba szövődését ellesni és meg- érzékíteni volt hivatva. A szép test kifejezése helyébe jött a szép lélek, a keresztény lélek. A keresztény gondolkodás elemei: a megváltás, az Isten- fiúság; a Lélek kegyelmi működése, az ég és a föld ki- békülése, a lét fölmagasztosulása, a tökéletességnek keresése, a szentségek kegyelemosztása, a jövő bizodalmas várása a túlvilági élet boldogsága lágysággal, fiatalos szeretettel, de egyúttal valami édes melancholiával töltötték el a lelket. Az üldözések és a katakombák árnya rávetődött erre a lélekre s a földi szerelem mennyei ízt nyert és szintén át- nemesült. A pezsgő, izzóvérű szenvedély zavartalan nyuga- lomba és csöndes békébe pihent el. A tavasz enyhe fuvalma, életgerjesztő üdesége csókolta meg a lelket. Az új képzetek, szemléletek összefüződnek a régiekkel, de csak azokkal, amelyek a keresztény gondolatot is hordoz- hatják, megérzékíthetik. Orpheus helyébe lép az üde, ifjú Krisztus, aki majd tanít, majd csodákat művel, majd pedig
