Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 523 helyébe pedig a torz nagyítások, annyira, hogy a csodák- tos a nevetségesbe csapát. És e szellem átment a nép kői- tészetébe is. A zűrzavart még teljesebbé tette, hogy az igazi plátói eszményiség neoplatonikus gondolatokkal és szemléletekkel keveredett és a költészetbe bekerült a pogány-keresztény mi- tologia is és a legendák szentjei az olympusi istenekkel mint testvérek fölléptek. A hanyatló lovagkorral pedig lehanyatlott az igazi líra, a dal is; jaz ízlés helyébe lépett az Ízléstelen, a pórias, az arcátlan gúnyolódás. És ez így van mindenütt. A Roman de Renart — mint említettem — és a Fablieaux torzképe a ke- resztesháborúknak és zarándoklatoknak, a csodának és a legendának, a gyónásnak és az istenítéletnek, a királyság- nak és a pápaságnak. De a megdicsőülés fényében ragyog a huncutság, az alávalóság, az önzés. Ennek a forrongásban, kételyben, hanyatlásban levő világnak sajátságos vetülete a Roman de la Rose. Nem a lágyan érzelmes Guillaume de Lorrisé, amely a XIII. szá- zad elején készült, hanem Jean de Meungé, amely 1277 körül látott napvilágot. Mindakét költemény a skolasztika dele- lőjén születik, mikor a középkori keresztény bölcselet ki- épül és csokorba köti magát. Nagy Albert, szent Tamás, Bonaventura és Roger Bacon idejében. Az iskolás bölcselet győzött a mohamedán világnézettel szemben és szinte azt hisszük, hogy az egész szellemi élet ezen nagy gondolko- dók erkölcsi hatása és súlya alatt áll. És ime Jean de Meung és Guillaume de Lorris legfeljebb abban gyerme- kei a kornak, hogy hajlandók elvonásokra és az allego- riákra, a fogalmi költészetre, de erkölcsi levegőjük égé- szén más. Guillaume de Lorris még csak Ars amandit írt urak és hölgyek használatára. De Jean de Meung forradalmat hirdet az egész fönnálló szellemi és erkölcsi világnézet ellen. Összefoglalja tapasztalait a világról és az életről, vallásról és az erkölcsről, egyházról és az államról. Min- den hagyománynak és tekintélynek ellensége. A természet
