Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
524 DR. TRIKÁL JÓZSEF az ő tanítómestere. A természetnek mint Isten helytartójának kellene az egész emberiség mesterének lennie, mert az tanít meg arra, hogy érzéki ösztönöket szabadon kell követni és a jóirányba kell azokat terelni. Azért ellensége ő az egy- háznak és a pápának, bár az egyházat még sem hagyja el. A királyságot^ is támadja, mint általában mindent, ami a múltból ered. Nem ismer el más nemességet, mint az egyéni kiválóságot, ebben egyébként rokon Daniéval. Nem más kiváltságot, mint a szellemnek és a tudományos nagyságnak kiváltságait. Ő az a polgár, aki erejének tudatában van és előkészíti a harmadik rend kiemelkedésének útját. A Fab- liaux-k és a Roman de Renart bölcsesége összpontosul benne. Gyűlöli a nőt, mint a férfi megrontóját; a szerel- met, mint a természet durva fogását arra, hogy a halál által okozott hézagokat a faj javára ismét kitöltse. Okoskodás, száraz és rideg racionalizmus hangzik el minden sorából. Jean de Meung korának minden tudásával fölruházott bölcselő, aki gondolatait művészi alakba önti. De inkább tudós, mint művész. Szerkesztőtehetsége gyönge, de elő- adása kiváló. Gerson mondta róla: in eloquentia Gallica non habet similem. Hatása bámulatos volt. Kétszáz éven keresztül volt di- vatban. Az egyház fölötte iparkodott mérsékelni befolyását, de nem igen sikerült. Sok gondolatot pattantott ki, amelyek azon kornak vágyaiban éltek és sok eszmét úgy fejezett ki, hogy a köztudatban erőkké váltak. Ugyanakkor a bölcselet- ben Roger Bacon nem tanította-e a természet fontosságát? Nem sürgette-e annak tanulmányozását? Occam pedig nem volt-e híve az individualizmusnak, a demokratikus szellem- nek ? Ehhez a kritikus, szétbontó világhoz, amely méhében hordozta az új kornak, új társadalomnak és új állami alakú- lásoknak csiráit, tartozott Jean de Meung is. Jean de Meung költészete a philosophia detruensnek szolgálatában áll. Az ő nyomába léptek Rabelais, Montaigne, Moliére, Roupot, Diderot. Annak a kornak másik nagy köl- tője, Dante, ellenben a hagyományoknak őrizője, a középkor nagy szellemi és erkölcsi gondolatainak szemlélője. Dante
