Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett
490 DR ERDOSSY GYULA S. J. és az igazság igéjét, melyet Mózes hagyományából kaptak és mint a mennyország kulcsát vettek, eltitkolták a nép fülei elől». — V. ö. Luk. 11, 52. Rekogn. II. 32. (Μ. 1, 1264.): «És másutt megint állítod, hogy ő mondotta, miszerint kardot hozott, hogy szétválassza azokat, kik egy házban vannak, úgy hogy elválasztassék a fiú az atyától, a leány az anyától, a testvér a testvértől, úgy hogy ha öten laknak egy házban, választassák el három kettő ellen és kettő három ellen». — V. ö. Luk. 12, 52. Rekogn. IV. 5. (Μ. 1, 1317.): «De abban rejlik az üdvös- ség, hogy megtedd annak akaratát, aki iránti szeretetre és vágyra Isten kegyelméből gyuladtál; hogy ne intéztessék hozzád az ő szózata, melyet mondott: ,Minek mondjátok nekem: Uram, Uram, és nem cselekszitek, amiket mon- dók?׳» — V. ö. Luk. 6, 4ó. Rekogn. V. 13. (Μ. 1, 1336.): «Azért tehát ébredjetek fel és szolgáljatok a mi Urunknak és Istenünknek, Urunk- nak, ki mind az égnek, mind a földnek Ura, és az ő képére és hasonlatosságára alakuljatok át, amint maga az igaz próféta oktat, mondván: ,Legyetek irgalmasok, mint a ti mehnyei Atyátok is irgalmas, ki az ő napját fölvirrasztja a jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hami- saknak'». — V. ö. Luk. 6, 36; Máté 5, 45. Rekogn. VI. 4. (Μ. 1, 1348.): «Tüzet jöttem bocsátani a földre, és mennyire akarom, hogy meggyulladjon». — V. ö. Luk. 12, 49. Rekogn. VI. 5. (Μ. 1, 1350.): «Azért végül maga az Úr, mikor azok, kik őt nem ismerték, keresztrefeszítették, gyilkosaiért kérte Atyját és mondá: ,Atyám, bocsásd meg nekik vétküket, mert nem tudják, mit cselekesznek'». — V. ö. Luk. 23, 34. Rekogn. X. 45. (Μ. 1, 1442. s köv.): «Ezért közőletek senki se legyen képmutató, ne is tekintsen hátra senki, hanem örömmel járuljon Isten országának evangéliumá- hoz... A gazdag se... mondja magában: ,Mit műveljek, hová gyűjtsem terményeimet?‘ Ne is mondja lelkének: ,Van sok jószágod, sok esztendőre éltévé, vígan lakozzál‘; mert
