Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
398 DR. TRIKÁL JÓZSEF dás arra, hogy ez a világ, bár nem maradandó hazánk, de mégis csak otthonunk és sok örömnek, sok szép élvezet- nek a forrása. Földerengett a gondolat, hogy ezt a világot érdemes megismerni, művelni, szebbé, nyugodtabbá tenni. Fölfakadtak a vágyak a nemzeti művelődés és fejlődés után, hiszen a keresztesháborúk a keresztény népeket nem- csak benső kapcsolatba fűzték, de egyszersmind nemzeti öntudatra is ébresztették. Az arab, a görög és a régi népek virágzó vagy elvirágzott műveltsége, jóléte, történelmi híva- tása azzal a gondolattal és reménnyel töltötték el a kérész- tény nemzeteket, hogy a haladásnak, a jólétnek és a műve- lődésnek olyan fokaira ők is eljuthatnak. A tapasztalati tudás iránt megnyilvánuló érdeklődés tehát összeesik a hazának, a nemzeti államnak, a nemzeti nyelvnek gondolatával. A tudományt tehát nagy szeretettel karolják föl. A letűnt idők gondolatait és az új idők tapasztalatait, sikereit össze akarják foglalni, csűrbe hordani. így jönnek létre a Sum- mák, a Speculum mundi, a Miroir du munde. Érzik azon- bán azt is, hogy az egyes tudományágak között hézagok vannak, a hit és az ész között még sincs híd, nincs benső kapocs és ép azért ismét megindult a törekvés, hogy a természeti és a természetfölötti igazságokat egy magasabb egységben összhangba hozzák. Az eddigi iskolák Plátó és szent Ágoston alapján az ideák és a hit igazságainak egye- dűl fontos, egyedül üdvözítő világában éltek. Az emberi értelem nagyon is összezsugorodott, nagyon is csekély szín- vonalon maradt. Most a tudás ismét jogába lép, az emberi szellem saját erejében gyönyörködik. Az egyetemeket bizonyára ez a gondolat szülte. A tudni, látni, érteni vágyó emberek a világ minden részéből össze- jönnek, ha valahol föltűnik egy-egy kiváló elme, hogy lás- sák, hallják és tanuljanak. A tudás vágya elfogja az új szerzetesrendeket, a franciskánusokat és dominikánusokat is; mert bár mindakét rend alapszabályaiban kimondja, hogy világi tudományokkal a szerzeteseknek nem szabad foglal- kozniok, mégis mihamar mindakettő kénytelen volt az idők
