Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett
EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE 331 A Philosophumena szerzőjétől megtudjuk, hogy a Naas- senusok ismerték és használták Máté evangéliumát. A Naas- senusokról olvassuk Philosophum. 5, 7 (M. Patr. Gr. 16, 3134. old.): «Azt mondják a mag lényegéről, amely minden létezőnek oka, ... hogy egyedül ez a jó és erről mondotta az Üdvözítő: ,Ti με λέγεις άγαμόν; Εις έστιν άγαμός, δ Πατήρ μου δ έν τοΐς ούρανοίς, δς ανατέλλει, τόν ήλιον αύτοϋ έπί δικαίους καί αδίκους καί βρέχει έπί δσίους καί αμαρτωλούς. Quid me dicis bonum? Unus est bonus, Pater meus, qui in coelis est, qui oriri jubet solem suum super justos et injustos, et pluit super sanctos et peccatores. Miért mondasz engem jónak? Egy a jó, Atyám, ki mennyekben van, ki az ő napját felvirrasztja az igazakra és gonoszokra, és esőt ad a jám- boroknak és vétkeseknek. Az idézet: «Quid me dicis bonum? Unus est bonus, Pater meus», ha csupán az értelemre tekintünk, előfordul ugyan Máténál is 19, 17: «Τί με έρωτας περί τοΰ άγαθ-οΰ; εΓς έστίν δ άγαμός, δ ■9-εός, Quid me interrogas de bono ? unus est bonus, Deus, Mit kérdesz engem a jóról? egy a jó, az Isten», — ha azonban a szöveg szavait figyelmesebben vizs- gáljuk, nagyobb hasonlóságot találunk Márk és Lukács evangéliumával, mint Mátééval. Márk 10, 18: «Miért mondasz engem jónak ? Senki sem jó, csak az egy Isten. Quid me dicis bonum? nemo bonus, nisi unus Deus»; Lukács 18, 19: «Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Quid me dicis bonum? nemo bonus, nisi solus Deus». A görög szöveg úgy Márk, mint Lukács idézett helyein: «Τί με λέγεις άγαμόν; ούδείς άγαμός εί μή εΓς δ Π-εός.» Tehát semmikép sem állítjuk, hogy a Naassenusok az idézett szavakat Máté evangéliumából vették; a szövegnek többi részét azonban kétségtelenül Máté evangéliumából merítették; ugyanis egyedül Máténál (5, 45) olvassuk: «Hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hamisaknak». Philosophum. 5, 8. (M. 16, 3140): «Szükséges, hogy említtessenek nagyságok; de úgy kell mindenkinek és min22*
