Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
222 DR. TRIKÁL JÓZSEF ügyesen állítja össze a görög és az arabs bölcseleti mű- vekből vett bizonyítékait. Maimonides (1135—1204.) úgy mint Saadja, a «Té- velygők kalauzában» szándékozik a hitet az ésszel össze- egyeztetni. Isten megismerése — mondja — úgy a vallás, mint a tudó- mány célja. A bölcseletnek célja a Szentirás képes beszédét megvilágosítani és az allegóriákról a fátyolt levenni. Istenről inkább azt tudjuk, mi nem ő, mint azt, hogy micsoda? Közte és a világ között vannak a különböző égkörök, amelyek szakadatlan láncolatban fokozódva a világgal érintkeznek. Örök-e a világ vagy sem, erre a kér- désre úgy válaszol, hogy eszünk sem az egyiket, sem a másikat nem képes bebizonyítani. Ép azért a hithez kell fordulnunk, amely az időben való teremtést tanítja. így tanította ezt szent Tamás is. Ő is általános lelket, általános értelmet tanít. Csak szerzett értelmiségünkre nézve különbözünk. De Isten meg- világítása az elragadtatás állapotába is fölemelhet, amely a legfőbb ismeret és boldogság. Maimonides a zsidók kiváló bölcselője. Tanai úgy a keresztény, mint a zsidók bölcseletében élénk érdeklődést és megbeszélést képeztek. Budapest. Dr. Tríkál József. (Folytatása következik.)
