Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

ft

AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája.

I. Az Isten-bizonyítás problémája.

«Non confundantur super me, qui quaerunt Te, Domine!» Ps. 68.

Meghatározások. — Amit a jelen értekezés Isten nevén érteni akar, azt a következő mozzanatok határozzák meg: a) Isten az absolut való, azaz mivoltát tekintve, minden tökéletességnek legteljesebb birtokosa (végtelen), létezése módját tekintve pedig minden más lénytől független; b) egy és egységes; c) transcendens, vagyis mind mivoltában, mind pedig létezésében semmiképen nern azonos a világgal; d) szellem, vagyis tökéletes gondolat, azaz minden igazság- nak teljes tudója és szerzője, s tökéletes akarat, azaz minden értéknek és tetterőnek birtokosa és forrása; e) személy :ön- magát, a teljes igazságot és szentséget tökéletes öntudattal és magabirással átfogja (= személyiség). Egy szóval a töké- letes értelem és szentség, igazság és érték, gondolat és erő öntudatos és önhatalmú világfölötti konkrét egysége (actus purus). E meghatározás szerint tehát Isten nem akármilyen felsőbb hatalom, amely a fejletlen vallási életnek a közép- pontja, sem pedig az abszolút magánvalóságra fölfokozott világ, ami minden fajtájú monismusnak alapgondolata, ha- nem a kinyilatkoztatás Isten-fogalma, minden fönntartás és gyöngítés nélkül.1

Isten-bizonyítás minden olyan tudományos gondolat- művelet, amely a csak észokoknak hódoló elme előtt nyíl1 V. ö. Vatican. s. III. cp. 1., hozzá c. 1—4. (Denziger-Bannwart, Enchir. 1782, 1801—4.