Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
TANULMÁNYOK A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL. III. A középkori ember látóköre és lelki világa. A bölcseleti gondolkodás terjedelme és mélysége benső kapcsolatban van látókörünkkel és lelki életünk tartalmával, gazdagságával, illetve szegénységével. Hiszen a bölcselő kérdései és szempontjai egész lelki világunkból fakadnak és mennél többet látunk, annál több kérdés vetődik föl lel- künkben és annál pontosabb, biztosabb és alaposabb fele- letet is adhatunk. A görög ember élénk érintkezésben volt úgy a természettel, mint Ázsia és Afrika népeivel és egész- séges természete, józan fölfogása, fürkésző kedve szeren- esésen fogta föl és elsajátította a keleti szemlélődés mély gondolatvilágát. A középkori embert hajlandók vagyunk lebecsülni. Mennél távolabb tekint szemünk a keresztény művelődés első századaiba, annál sötétebb és egyszerűbb képet alko- tunk magunknak amaz idők embereiről. Mintha csak a kő-, vagy vaskorszakba pillantanánk vissza. Pedig tévedünk. Az európai népek a görög-római műveltség javait, eredményeit már látták, élvezték és becsülték. Olasz-, Francia- és Spanyol- ország lakói elvesztették nyelvüket is és csak nemzeti saját- ságukat tartották meg. A hatalmas római műveltség magába olvasztotta őket. A mai Németország lakói, a régi ger- mánok, a Rajna mentén élvezték a római műveltség javait
