Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Isten országa» az ószövetségi Szentirásban
170 DR. PATAKY ARNOLD ségi szentiratok szerves egységbe kapcsolódnak az ószövet- ségi szentirodalommal, ennek eszméit átveszik és tovább fejlesztik. De elegendő csak egy pillantás az ószövetségbe, hogy feltevésünket valóban beigazolva lássuk. Isten országának, királyságának eszméjét az ószövet- ségben négy gondolatba foglalhatjuk össze. Isten theokra- tikus királya Izrael népének (regnum Dei theocraticum), és egyszersmind az egész égnek, földnek örök fejedelme (regnum Dei universale seu transcendentale). E két fogalom útját egyengeti egy harmadiknak: Isten királya a megala- pítandó messiási országnak (regnum Dei eschatologicum), és végül: Isten királya a választottaknak az örök boldog- ságban (regnum Dei triumphale.)1 Az egész ószövetségnek egyik alapgondolata, hogy a választott népnek Jahve a királya s a földi király nem ren- delkezhetik önhatalmúlag, hanem mindenkor csak mint Jahve helyettese kormányozhat. Az összes szentkönyvek tanúságot tesznek e theokratikus állapot mellett. A Mózes könyveiben leírt események világosan mutatják a theokra- tikus kormányformát már az Egyptomból való kivonulás, a Hóreb-hegyi szövetség idejétől fogva. Isten a zsidó néppel mintegy kétoldalú szerződést köt, melynek értelmében a nép köteles elfogadni Jahve törvényeit, de ennek fejében Istenének különösebb párfogására, oltalmára is számíthat. (Móz. II. 24, főleg 7—8. v.) A törvényeket Mózes Jahve nevében hozza. Az ígéret földjének elfoglalása Jahve rende- létéi szerint történik: Józsuét Isten szólítja fel és vezeti harcaiban. A bírákat Isten hívja meg, hogy a választott népnek megszabadító! legyenek. És midőn Sámuel idejében a nép földi királyt követel, Jahve nyíltan kimondja Sámuel előtt, hogy nem a prófétát, hanem Istent vetették el, hogy ne uralkodjék fölöttük.1 2 1 Lagrange: «Le régne de Dieu dans l'Ancien Testament» című munkájában (Revue Biblique 1908. I. sz.) az eschatologicus Istenországot az egyetemesnek keretén belül tárgyalja; de a világosság szempontjából a fentebb adott felosztást célszerűbbnek tartom. 2 Sám. I. 8, 7; !2, 12.
