Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Isten országa» az ószövetségi Szentirásban
«ISTEN ORSZÁGA» AZ ÓSZÖVETSÉGI SZENTIRÁSBAN 17! Isten közvetlenül királyi hatalmat gyakorol népe fölött. Törvényt hoz (Móz. II. 31, 18; V. 27.), melyhez jutalmakat és büntetéseket fűz. Maga viseli népének háborúit (Móz. II. 17, 11. 16; IV. 10, 35. Józs. 5, 13. 14. Sám. ׳I. 18, 17; 25, 28.), kinyilvánítja akaratát rendes és rendkívüli módokon. A király Isten helyett kormányoz (Króm I. 28, 5.). A Szent- irás néhányszor nyíltan királynak nevezi Jahvet (Sám. I. 12, 12. 13; Oz. 13, 10; 46. zsolt. 3; 149. zs. 2. stb.) Izrael Istennek különös öröksége (Sirák f. 17, 14. 15.). Gedeon is kijelenti, hogy Izraelnek egyetlen ura Jahve (Bír. 8, 23.). Mózes első éneke (II. 15, 17 sk.) hangsúlyozza, mily szoros egységet alkot Izrael népe az ő isteni királyával és a szent szerző lelkesedve felkiált: «Dominus regnabit in aeternum et ultra!» Az Úr fogja pártját Izraelnek mint népének, ezért nem átkozhatja meg Bálaám (Móz. IV. 23, 21.). Figyelemreméltó jelenség, hogy bár Isten királyi hatal- máról már a legrégibb könyvek, de még inkább a próféták iratai igen sokat beszélnek, őt magát királynak mégis csak néhányszor, szinte azt mondhatjuk: elég ritkán nevezik. Ennek oka talán abban rejlik, hogy a זץיריב szónak igen rossz mellékértelmet adott a Milk vagy Milkom föníciai istenségnek tisztelete a királyság korában, mely megnyilvá- nult a Ge-hinnoinban bemutatott emberáldozatok alakjában. Hogy minden félreértés lehetetlenné váljék Jahve király és Milkom között, a próféták a ■ןלונ névtől meglehetősen tar- tózkodtak. Isten királyságának eszméjét főleg a zsoltárirodalom1 fejtette ki. Ott azonban már nem csupán az a felfogás jut érvényre, hogy Jahve a zsidó népnek királya, hanem az is, hogy királya az összes nemzeteknek és az egész világnak, égnek, földnek egyaránt. A gondolat voltaképen nem új; a már a régebbi szentkönyvekben előforduló םיהדא név, mint Isten neve mindenkor Istent mint a világ urát, teremtőjét, kormányzóját jelenti. Ez uralomnak jogi alapja a teremtés: Isten teremtette meg az eget és a földet, a nemzetek is az: 1 Az idézésben a Vulgata számozását követtem. 12*
