Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Irodalmi értesítő
158 IRODALMI ÉRTESÍTŐ mumban állapítja meg a mechanikai monizmus, mely a tehetetlen tömegek mechanikai mozgásából akar mindent levezetni. E nyers materializmussal szemben egy lépéssel a szellem felé közelít a dinamikai és az energetikai moniz- mus, mely az erő fogalmát állítja előtérbe és még tovább megy a hilozoikus monizmus, mely az életet is fölveszi az anyag alaptulajdonságai közé. Mindezekből az irányokból fölszed valamit az anyag folytonosságát és sűrűsödő képes- ségét valló piknózises monizmus, Háckel rendszere. A mate- rialista monizmus azonban sem rendszereiben, sem alap- tételeiben nem váltja be ígéreteit: tele van benső ellen- mondásokkal és ellentétbe jut a tényekkel; az anyag nem abszolút való (25—152). 2. A spiritualista monizmus az anyagot a szellemből akarja származtatni. Nincs bölcselő, aki tisztán és kizárólag ezt a rendszert vallotta volna, de annál többen készítették elő, vagy szolgáltattak hozzá elemeket, úgymint Leibniz, Platon, Herbart, a gnósztikusok, Dionysius Areopagita, Scotus Eriugena; más formákkal keverve sokan magukévá tették újabb bölcselők, nevezetesen: Schopenhauer, Lotze, Hartmann, Fechner, Noiré, Fouillé, Renouvier, E. Caird, J. Ward, T. H. Bradley stb. Ez a monizmus sem tud eleget tenni az egységes és kielégítő világnézet követeléseinek, amint kitűnik már abból, hogy az anyagi és szellemi világ közt fönnálló tapasztalati kölcsönhatásnak és az abszolút szellem mivoltának tekintetében még megközelítőleg sem tudtak megegyezésre jutni a spiritualista monizmus kép- viselői, az anyag szellemivé tételére pedig hiányzik egy- általán minden tapasztalati alap (155—215).. 3. A transzcendens monizmus szerint a dolgok igazi abszolút oka a tapasztalati világon túl keresendő; mivol- tára nézve az sem nem anyag, sem nem szellem; anyag és szellem az absolutumnak csak határozmányai, tulajdonságai vagy módosulatai. Ez a hatalmas áramlat két főirányra oszlik: Az egyik agnosztikus; beéri annak megállapításá- val, hogy van a tapasztalati világon túl abszolút ok; de hogy mi az, szerinte megismerhetetlen. Ilyen lemondó
