Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

144

VEGYESEK

Az ülés első tárgya Fieber Henrik rendes tag fölolva- sása volt e címmel: «A műemlék-restauráció lélektana.» A felolvasó tartalmas és nagy tetszéssel fogadott értekezé- sének befejezését a következő ülésre ígérte.

Második tárgy volt dr. Várnosy Mihály rendes tag föl- olvasása: «Megismerés, szociális és történelmi érzék.» A föl- olvasást követő eszmecsere lefolyása következő volt:

— Nemes dr.: A fölolvasó úr igen szépen ismertette a megismerést, de nagyon kívánatos lett volna, ha előadását bármilyen csekély kis példával illusztrálta volna. Pl. ha látok egy fát, igaz, hogy az az én látó érzékemre, szóval a Iá- tásra benyomást tesz, azaz a látóidegen egy kép alakjában lerajzolódik. Azt méltóztatott mondani a fölolvasásban, hogy így keletkezik a képzet. Én nem imputálom a fölolvasó úrnak ezt a helytelen műszót, mert tankönyveink, folyóira- taink mind tele vannak ezzel a szóval: «képzet». Ez hely- télén, mert mikor én a fát képben fölfogom és elfogadom ezt a hatást, az a kép szemléletnek neveztetik, de van ben- nem emlékező tehetség, mely azt megtartja, de nemcsak ezt, hanem az összes tárgyi benyomások képeit mind. Az én lelkem, ha nem is hat ez a fa rám, képes emlékező tehetségével visszaidézni azt a képet és képes fölújítani, mert, lélek — mint előbb mondottam — öntevő lény. Már most ennek a képnek fölújítása neveztetik lélektanilag képzelésnek. Nyelv- tanilag cselekvő ige: képzelni. Ennek eredménye a kép- zelet, tehát nem képzet, hanem képzelet.

A másik az, amit teljes mértékben aláírok, hogy t. i. akár Haeckel, akár más adja elő az ő materialisztikus tanát׳ nem lehet elfogadni, különösen a sejtekből kimagyarázni az önérzést, gondolkodást, akarást az önelhatározást, szóval nem lehet kimagyarázni a szellemit és nem lehet ezen szel- lemi működéseknek egységét, a szellemet, vagy közönsége- sen szólva a lelket kimagyarázni.

— Kiss János dr.: Mikor Leibnitz monasait tetszett említeni, ezáltal nem lehet őt besorozni a materialisták közé; és mikor azt méltóztatott mondani, hogy a világnak a közmegegyezés szerint kezdete van, ezt épen a materia-