Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 111 is csak az a lélek dolgozik, amelyik az erkölcsi gondolatok szemlélőjében, a szépnek meglátóiban és kifejezőiben. Mikor tehát a bölcselettörténeti gondolkodás ezen álláspontra jutott és látta, hogy a művészi lélek, az irodalmi szellem mennyi értékes, gazdag és színes világra bukkan a középkor kultúrájában, akkor annak bölcseletét is más szög alatt kezdette vizsgálni és már többé nemcsak szellemi pusztaságot és terméketlenséget látott ott, hanem gazdag és színes világot, az egész emberi gondolkodás értékes elemeinek kivetítését a középkornak egészen sajátos és jellegzetes fölfogásán keresztül.1 így történt tehát, hogy ma már a középkori bölcselet úgy a bölcselet történetének, mint a kultúra történetének meg- íróinál méltányos ítéletre talál. A híres bölcselettörténeti író, Fischer Kunó pld. így jellemzi a középkor bölcseletét: «Die Scholastik wandelt sich mit den Zeiten. Eben darin besteht ihre philosophische Bedeutung, dass sie innerhalb ihres Gebietes das Zeitbewusstsein formuliert und ausspricht. Dass in einem kirchlichen Weltalter das Zeitbewusstsein kirchlich geartet und begrenzt ist, erscheint als die natür- liehe Folge der herrschenden Weltzustände. Es ist ungereimt, über die öde und unfruchtbare Scholastik zu klagen und den Wald zu schelten, weil er kein Obstgarten ist.2 G. Steinhaufen a német nemzet kultúrtörténetében szintén ebben a beállításban szemléli az iskolásbölcseletet: «Auf der anderen Seite darf man das Geistesleben des ausgehenden Mittelalters auch nicht unterschätzen» és szé- pen jellemzi a középkori bölcselet hivatását és eredményeit.1 2 3 A bölcselet ily kulturtörténelmi keretben nyer igazán életet, erőt, levegőt, téri és idői elhelyezést és így szól valóban az embernek értelméhez és szivéhez egyaránt. Így helyes a scholasztika értelmezése Steinhaufen szerint: «Auf 1 Dr. C. Sauter, Dantes Qastmahl, a bevezetőben. 2 Geschichte der neuern Philosophie, 1912. I. 60. ο. 3 Kulturgeschichte der Deutschen 1910. 117. és 156. o. Lásd még Friedrich von Hellwald, Kulturgeschichte, 1897. 730—738. o.
