Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
112 DR. TRIKÄL JÓZSEF Gott und das Überirdische war ihrem ganzen Wesen nach auch die Scholastik gerichtet, die wie die Gotik die künst- lerische, so die geistige Höhe der geistlichen Kultur repräsentiert.»1 b) Mást is tanult azonban a bölcselő az újabb idők- ben. A fejlődés bölcseletének hatása alatt rájött, hogy a bölcseleti gondolkodás egész története voltakép a világ fölismerésének az emberi lélekben lefolyó lassú érése és lefolyása. Vannak ugyanis igazságok, amelyek készek, változat- lanok, befejezettek. És vannak olyanok, amelyeket a jövő érlel és amelyek lassan bontakoznak ki az idők titkos méhéből. Valamely dologról ugyanis akkor van biztos ismere- tünk, igazságunk, ha fogalmainkkal teljesen ki tudjuk fejezni annak mivoltát. A dolgok és azok természete, benső igaz- sága adva van; de a róluk való fogalmaink soha sincsenek úgy adva, hogy mi azokat fogalmainkkal mintegy egy fogásra megragadjuk. De ha a dolgok fogalmait, mint velünk született kész szellemi javakat valami módon készen kapnák, még akkor is a mi munkánk lenne azokat tudató- sabbá tenni, azokat az értelem világos látásának központ- jába helyezni, ami az öntudat fejlődése történetének felelne meg. Mivel azonban ily velünk született fogalmakat mi el nem fogadunk, világos, hogy önmagunknak és a kívülünk levő világnak fölismerése csak a lélek által készített képek, fogalmak útján lehetséges. Ámde ezen esetben nyilvánvaló, hogy fogalmaink folytonosan alá vannak vetve a benső érésnek, folytonos tisztulásnak, javításnak, helyesbítésnek. A világegyetem pl. a maga alkotmányában, törvényeiben, gépies berendezésében az emberi értelem számára mint kész és változatlan tárgy jelenik meg, mégis mennyi ideig tartott, amíg helyes csillagászati fogalmakhoz jutottunk. És bármily helytelenek voltak is régi fogalmaink, mégis előkészítették mai ismereteinket. Ha már most a kész, a nem változó tárgyakról való 1 I. m. 117.
