Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
780 DK. TRIKÁL JÓZSEF. a lélek működése, a gondolat a világba lép. Aki ismeri a lelki világ fölényes természetét, vagy olvasta Myers kutatásait, belátja, hogy lelki működéseink túlragyogják az agynak képességeit és hogy sok esetben tényleg az agy az a vágány, amelynek segélyével a gondolat az anyagi élet útjaira belép. A vallásos megtérések, a gondviselésszerű imameghallgattatások, a hirtelen meggyógyulások, a közel jövőre irányuló figyelmeztetések, a megjelenések a halál órájában, a távolbalátások pusztán az agynak tulajdonságaiból — mondja James —• meg nem magyarázhatók. Mindezekből pedig egyúttal az következik, hogy egyéniségünknek a testnél mélyebb gyökere és tartósabb élete is van. Legalább is a vallásos tapasztalatok emellett tesznek tanúságot. Jamesnek állásfoglalása azért mégsem elég határozott, a »Varieties of religious experience «-ben még szinte a halhatatlanság ellen foglal állást. De a »Human immortality« határozottan inkább mellette, mint ellene van. Egyébként az egyéni halhatatlanság illenék egyedül a pluralizmus írójához. Ha a világban minden létezőnek van egyéni önállósága, sajátos formája, akkor a léleknek is saját létalappal, formával kell bírnia. És akkor a lélek nem olvad be valami egyetemes lelki létbe, hanem megtartja a maga különállóságát a téren és az időn túl is. Másrészt azonban ehez az eredményhez sem okvetlenül szükséges James pluralizmusa ; ez a gondolat a dualizmus keretében még szebben elfér. Meggyőződésem, hogy James metafizikája igen rövid életű. Jobban mondva csak ő hitt benne. Nincs is szoros összefüggésben egyéb gondolataival. Ha a bölcselet valóban csak a temperamentumnak volna megnyilvánulása, akkor ez a metafizika bizony csak James temperamentumának felel meg. Isten és a világ, a lélek és a világ, Isten és a lélek kettősségét felbontani nem lehet.
