Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
BEFEJEZŐ. Kezdetben volt az eszme, mondja a keresztény bölcselet. Kezdetben volt az akarat, a tett, mondja a fejlődés alapján nyugvó akaratelvűség. Az eszme valósul meg a világban, tanította Plato. A vak, az ösztönös akarat fejleszti ki magából az észt is, mondják korunk voluntaristái. James is voluntarista és a voluntarizmus gondolatát egészen végiggondolta. Szerencsésen-e vagy nem, azt az egész vonalon megfigyeltük. Tagadhatatlan, hogy vannak érdemei ! A pszicho- fiziológiai lélektan nagyon tévedett, mikor a lelki élet jelenségeit egészen gépiesen, teljesen az anyagelvűség vezető eszméi szerint iparkodott kísérletileg, tapasztalatilag elemezni. James helyesen mutatott rá, hogy ezek a jelenségek egyrészt nincsenek úgy elkülönítve egymástól, amint azokat a laboratóriumokban megfigyelik ; másrészt nem is úgy jönnek létre, amint azt a megfigyelők föltételezik. Nyílt és őszinte vallomása, hogy a természettudományos álláspont magában nem kielégítő és nem oldja meg a lelki élet legsajátosabb kérdéseit, ismét spekulativ és metafizikai irányba terelte az érdeklődést. Nyilvánvalóvá vált, hogjr a tapasztalati és a metafizikai lélektan egymásra vannak utalva és együtt oldják meg a magasabb lelki életnek egészen sajátos, minden más, alsóbbrangú lelki élettől lényegesen különböző megnyilvánulásait. A pragmatizmus körül fölmerült szellemi harcok is elmélyítették az igazság benső mivoltának kérdését. Üjból eleven tárgyalás alá jönnek a nominalizmus es a realizmus
