Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉBŐL. 35 azaz : nem lett volna értelme, hogy ama felveendő emberi természet már azelőtt is mint személy létezett legyen. Nem mondja sz. Tamás, hogy ezt a természetet az Ige fel sem vehette volna ; ami egyedül helyes felelet lett volna az esetben, ha sz. Tamás e helyen is úgy gondolkozott volna, hogy az alanyiét elveszte a természetet is tönkre teszi. így értelmezi sz. Tamásnak ezen utóbbi helyét a többi között Suarez,1 aki azt hiszi, hogy sz. Tamás e helyen az ő előbbi felfogását megváltoztatta. Nincsen azonban kizárva, hogy az angyali Mesternek ezen utóbbi helyét is oly értelemben kell vennünk, mint az előbbit. Frustra esset assumpta annyit is jelenthet : hiába vette volna fel, mert fel sem vehette volna. Már most, ami az alanylétnek és a konkrét egyediségnek említett összefüggését illeti, úgy találjuk, hogy azt igazán bizonyítani nem lehet. Nem követeli sem az alanyiét fogalma, sem a megtestesülés titka. Az alanyiét mint önbirás konkrét egyedi állagot kíván ugyan, de maga a konkrét egyedi állag formális értelemben még nem egyszersmind önbirás is. Krisztus emberi természete konkrét egyedi állag, s mégsem bírja önmagát. Az is áll, hogy a konkrét teljes állag a természet rendje szerint egyszersmind alany is. Ám, mivel a konkrét egyediség maga formális értelemben még nem önbirás is : még mindig kérdezni lehet, vájjon a természet rendjén kívül, közvetetlen isteni behatással a véges természet nem vesztheti-e el az ő alanylétét, önbirását, anélkül, hogy az állag teljessége is elveszne ? A kérdés jogosult még ama feltevésben is, hogy az alanyiét nem képvisel külön, a természettől különböző valóságot. Ha az önbirás elvesztését csakis abban az alakban lehetne felfogni, hogy a felsőbb hatalom az alanyból valami valóságot (t. i. az alanylétet) elvesz, akkor — feltételezve a természetnek és az alanylétnek dologi azonosságát — nagyon világos, hogy az alanyiét elvesztése azonos az állagnak megromlásával. Ámde, nem lehet-e épily joggal azt is gondolni, hogy az Isten a véges teljes állagnak önbirását épen azzal szünteti meg, hogy 1 In 3 part. disp. 14. sect. 1. 3*
