Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
AZ ANAL. ÉS SYNTHETIKUS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL. 555 Ezért az a priori és a posteriori elnevezések Ítéletekre nézve csak oly értelemben fogadhatók el, hogy az alanynak tapasztalat alapján megszerzett birtokában az állítmányra az értelem világánál újabb tapasztalat nélkül is eljuthatunk-e vagy nem. Ha igen, a priori, hanem, a posteriori az Ítélet. Ami pedig a kategóriákat illeti, már számuk is önkényesen van meghatározva. Merő föltevés, hogy azok üresek és tartalom nélküli »fogalmak«. Mekkora contradictio in termino ! Semmikép sem érthető, mikép egyesülnek egy értelmi ismeretben anyag és alak (materia et forma), melyek az érzékléshez és érteleimhez, tehát a léleknek különböző tehetségeihez tartoznak. Még érthetetlenebb, hogy a sok kategória közül mikép egyesül a jelenségekkel majd ez, majd az. Ez Kant szerint is az emberi lélek mélységes titka. Tehát a kategóriáknak sem eredésére, sem érvényesülési módjára nézve nem kapunk Kantnál kielégítő feleletet. Paulsen szemére veti Kantnak, hogy ismeretelméletében azzal a felelettel is adós maradt, hogy mikép jutott az emberi értelem a kategóriák, szemléleti alakok és eszmék birtokába. Ezt a kérdést Kant sohasem kísérelte megoldani. Bizonyára azért, mert semmi módot nem talált arra, vagy azért, mert ez metafizikai kérdés. A metafizika pedig szerinte lehetetlen. * Annyi nehézség, ellenmondás fedezhető még fel Kant ismerettani rendszerében, hogy azokat mind előhozni és megcáfolni se vége se hossza nem volna. Legyen elég utoljára Paulsenre hivatkozni, aki Kantról szóló bírálata végén ezeket mondja : »Kant első és tulajdon- képeni célját, amelyre aesthetikájának és analitikájának okfejtése irányult, el nem érte. A tények ismeretének lehetőségét a »tiszta észből«, a rideg szemléleti alakok és értelmi kategóriák által, úgyszintén ezzel kapcsolatosan az általános és szükségképeni ítéletek lehetőségét a tapasztalati dolgokra nézve nem sikerült neki bebizonyítani«.2 Most már néhány szóval fejezzük be értekezésünket. Láttuk, hogy az újkori bölcselet két főiránya az ismeret- 1 1 Paulsen : Einleitung in die Philosophie. 444. 1. 36*
