Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
556 DR. KEL E ISTVÁN. tani kérdések megoldásában helytelen kiindulópontot választott, az egyik a synthetikus módszert, a másik az analytikust. Nem is csoda, ha célt nem értek. Az ismeretelmélet célja pedig annak a megállapítása volna, hogy az emberi ismeretben az érzéklésnek és az értelemnek egyformán megvan a maga jogosultsága és hogy ismereteinknek tárgyi értéke van. A rationalismus ugyanis apriorikus módszerével minden ismeretet az észből akar levezetni, majd a velünk született eszmékre, majd a tapasztalatot megelőző, eszünkben rejlő alanyi minősiiltségekre támaszkodva. Ezzel kelleténél többre becsülte az emberi értelmet és túlzó subjectivismusba esett, mert szerinte a gondolkozó alany normája, mértéke a gondolkozás helyességének, nem pedig valami tárgyi igazság, mely tőle független és változatlan. Az érzékelvűség ellenben az érzékietekhez, a tapasztalat adataihoz ragaszkodik. Csak annak van tárg3’i értéke, amit érzékeimmel felfogok. Ami a tapasztalat körét felülmúlja, ismeretlen előttem. Ez a túlzott érzékelvűség, mely fejlődése folyamán egyrészt skepticismusba, másrészt anyagelvűségbe ment át. Mindkét iránynak közös hibája, hogy hitelvesztetté tette az ember megismerő képességét, kétségbevonta, sőt lerontotta ismereteinknek tárgyi értékét. Végső sorban tehát mégis csak az iskolás bölcselet jár ismerettani kérdésekben helyes úton és ad mindenre kieléígtő, megnyugtató feleletet. Kiindulópontja ismerettanának megalkotásában az analytikus módszer, mely az érzékitől vezet az érzékfölöttire, a különlegestől elvonás útján az általánosra, az okozatról az okra. Nem mindennek végoka, Isten az első, amit megismerünk, hanem a teremtmények által jutunk a Teremtő ismeretére, mint az Apostol is mondja : Invisibilia Dei per ea, quae facta sunt, intellecta conspiciuntur.1 Az elemző úton szerzett ismeretekből aztán, mint legfőbb anyagi elvekből levezeti, kifejti syllogistikus formákban a bennök foglalt igazságokat. Bővíti, tökéletesbíti az emberi 1 1 Róm. 1, 19.
