Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉRŐL. 31 működésüket, s ez utóbbival önálló létöket, önbirásukat is.. A szervezetben a lét alanya, subjectum actus essendi nem az egyes részek, hanem az egész test. A szervetlen világban másként van. A magába kebelezés (intussusceptio) helyett egyszerű egymás mellé helyezkedés (iuxtapositio) van a tömecsvonzás alapján, amiben minden tömecs csakis a vonzókörébe eső szomszédjával törődik, de nem az egész összefüggő tömeggel. A tömeg kiterjedését, az összefüggés erősségét nem az anyag benső törvényszerűsége vagy tele- ologiája dönti el, hanem ama külső tényezők, amelyek hatása alatt a tömecsvonzó erő érvényesült. Az egész kődarab, az egész tömeg, mint ilyen, nem bírja önmagát, nem kerekíti ki önmagát, nem határolja körül önmagát a saját benső, állagi létéből kifolyólag, s nem is működik önmagának egységes, az egész tömeget megragadó működéssel. Az egyes tömecsek ellenben mint dinamikus értelemben egységes természetek tovább is működnek önmaguknak és bírják önmagukat. Az elektrolitikus törvény szerint az egyes tömecsekben tovább működik a parányvonzó erő, a vegv- rokonság ép úgy, mint ama pillanatban, amikor a vegyület alakult. A tömecsvonzással az egész tömegben pedig az egyes tömecsek csak azt nyerik, hogy nehezebben vesztik el eddigi létöket, eddigi dinamikus egységöket. Ám, ez annyira külső, annyira járuléki mozzanat, hogy a szervezetek világában is előfordulhat, anélkül hogy az egyes apró szervezetek, amelyek egymással összefiiződnek, alanylétöket elvesztenék. Csakis ily felfogással marad az alanyiét igazán állagi létmód, tárgyi értékű ép úgy, mint az állag és az állag benső természetében gyökerező, ahogyan ezt az önbirás fogalma megköveteli. Önként értetődik, hogy a dinamikus egységet képviselő tömecsnek parányai, illetőleg a parányok részei, amelyeknek önálló működésök nincsen, nem alanyok. A mondott okból a művészet alkotásait, a szobrot, festményt stb. sem tekinthetjük egy alanynak, jóllehet azok a művész szándéka szerint egységes lényt képviselnek. A bírni önmagát a lémnek benső létmódjára és bizonyosbenső tevékenységére utal, amely egyszersmind a természet
