Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
30 DR. AVERDENICH ENDRE. mészet lépnek fel a külvilággal szemben. Azért a nem hilo- morfista is tudja, mit akarok kifejezni, amikor azt mondom, hogy lényegileg teljes állag az, amelynek külön lényegalakja van. Ehhez még hozzáteszem, hogy a lényegileg teljes állag egyszersmind alany is, ha a maga természetes létmódjában van, azaz : természetfeletti behatással nincsen megfosztva az önbirástól, vagy pedig alávetve egy felsőbb alanynak úgy, mint Krisztus emberi természete. Sokkal következetesebbnek találjuk azt mondani, hogy az ásványok kisebb részei is, a szervetlen anyagnak talán egyes tömécséi is teljes állagok és egyszersmind alanyok, az egész kőben, víztömegben, ruhadarabban stb. ép úgy, mint az elválasztás után. Azon összefüggés és egység, amelyet mi bizon3Tos víztömegben stb. észreveszünk, nagyon is viszonylagos. A szem gyengesége miatt mi a vízcseppet egységes testnek nézzük, jóllehet ez az összefűződés a tömecsvonzás alapján korántsem olyan nagy. Azok a levegővel kitöltött közök, a levegőnek is éterrel kitöltött tömecsközi lyukacsai kisebbek vagy nagyobbak lehetnek, de azért aránylag elég jelentékenyek. Az egyes tömecsek úgy folynak össze szemünk előtt, s látszólag ép úgy egységes kiterjedést alkotnak, mint a tejútnak ködfoltjai vagy csillagai, amelyeket óriási távolságok választanak el egymástól. Igaz, hogy ilyen közök a szervezetekben is vannak ; csakhogy itt megvan az egységesítő tényező, a közös életelv, amely az egész testet egy egésszé fűzi. Ilyen egységesítő közös tényezőt a szervetlen világban nem találunk. Itt az egész egységesítés a tömecsvonzáson és szemünk gyengeségén alapul. Már pedig ezzel a tömecsvonzással a testnek tömecsei állagi önállóságukban, önbirásukban semmit sem vesztettek, amely önállóságnak elvesztése szükséges feltétele volna annak, hogy a víztömeget, a kődarabot egységes és egy alanynak, az egyes részeket pedig alany- léttel nem biró állagoknak mondhassuk. A szervezetben a felvett anyagok, amelyek egyszersmind alanyok is voltak, az ő alanylétöket elvesztik ugyan ; de ez csakis a,zért van, mert a szervezetbe bekebeleztetnek ; s így elvesztik önálló
