Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉRŐL. 29 lélek, akár a testtel egyesült, akár pedig elvált állapotában.1 A testi állag pedig nem teljes mindaddig, amíg más alkotó elemekkel egyetemben egy egészbe be van kebelezve, úgy hogy működésében vagy szerepében annak az egésznek szolgál. Az önbirást megalapító állagi teljességhez tehát hozzátartozik, hogy az állag egységes természetet képviseljen, amely egységbe az egyes részek vagy alkotó elemek, mint önállótlan részek, bele vannak illesztve, úgy hogy az egyes részek nem egységes természetek. Egységes természet pl. egy állat, egy növény, amelynek szervei az egész érdekében működnek. Az egyes szervek nem egységes természetek. A dolog lényegét nem érinti, hogy a természetnek ezt az egységét mily alapon, mily benső összetétellel magyarázzuk. A hilomoríista a természetnek ilyen egységét azzal magvarázza, hogy itt vagy ott az ősanyag egyetlen-egy lényegalakkal tevődött össze. Aki a testek összetételét nem hilomorfisztikus úton magyarázza, az a természet egységéhez a részeknek bizonyos dinamikus egységét követeli meg, amelyben a részek erői egy bizonyos egész érdekében működnek, úgy hogy a részek működése nemcsak a közvetlen környezetre hat ki, hanem ezzel egyszersmind az egészet is szolgálja. Az állag lényegileg teljes, mihelyt olyan egységet képvisel, amely miatt a szigorúbban hilomorfista felfogás benne külön lényegalakot lát. Ha valaki a testek hilomorfisztikus összetételét, nevezetesen a szervetlen világban nem fogadja is el, de nem lehet tagadnia legalább azt a bizonyos dinamikus egységet, amelynek alapján a scholastikus bölcselet a testek lényegi dualizmusát védelmezi. Az állat, növény egy életelvvel bir, tehát egy teljes természet. Az ásványok tömecsei, különösen az összetett testekben, legalább dinamikus egységet képviselnek, mivel az elemek tulajdonságai az összetett tömecsben mérséklődnek, s mint egységes ter1 Boethius az értelmes alanyt naturae rationalis individua substantia szavakkal írja körül. Ez a meghatározás az elvált emberi lélekre is áll ; már pedig az emberi lélek nem alany. Boethius meghatározása tehát kiegészítésre szorul.
